Kikapcsolódás / Szórakozás

A legjobb filmek a hit erejéről: az élet egy másik szemszögből

A legjobb filmek a hit erejéről: az élet egy másik szemszögből

Pi élete (Rendezte: Ang Lee, 2012.)

„Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra.”

Piscine Molitor Patel. Így hívják azt az indiai fiút, aki egy párizsi uszodáról kapta a nevét. Pi. Így mutatkozik be mindenkinek, mivel kisfiúként sokat csúfolták a neve miatt, és ezt szeretné elkerülni.

Kanadában kezdődik a film, ahol a már idősödő Pi-t felkeresi egy író azzal, hogy mesélje el neki az élettörténetét. Pi azt ígéri az írónak, hogy mire a történet végére ér, az író hinni fog Istenben.

Pi élete nem átlagos, szüleinek állatkertje van Indiában. A fiú folyamatosan érdeklődik a hindu, az iszlám és a keresztény vallás iránt, nem tudja eldönteni, melyiknek is legyen részese. Szülei döntése, hogy Kanadába utazzanak, így Pinek ott kell hagynia a szerelmét.

A hajón velük utaznak az állatkert állatai is, amelyek árából akarnak új életet kezdeni. Az óceánon azonban hajótörést szenvednek és Pi egész családját elveszíti. A fiú egy mentőcsónakban reked egy zebrával, egy hiénával és egy orángutánnal, ám hamarosan még valaki csatlakozik hozzájuk. Richard Parker, a hatalmas bengáli tigris. 

A film története olyan szerteágazó, hogy egy cikk nem is lenne elég, hogy minden részletre kitérjek. A lényeg az, hogy nem tudjuk, az egész megtörtént-e vagy fikció, Pi Patel agyának szüleménye. A film nem akarja belénk ültetni a hit magvait, de mégis végig, finoman jelen van benne a Feljebbvaló.

Az a nálunk sokkal nagyobb erő, amiről nem tudunk beszélni, de tudjuk, hogy létezik. Ki így, ki úgy hívja, ki hisz benne, ki nem. Az élet sosem egyértelmű. Minden tervnek lehet egy B verziója, de akár C is, vagy még több. 227 nap. Ennyi időt tölt Pi kettesben Richard Parkerrel. Ennyi idő az az utazás, amit ő jár végig. Hogy valóban a tengeren-e vagy önmagában, a hitében, azt döntsd el te, miután megnézted!
 

 

A viskó (Rendezte: Stuart Hazeldine, 2017.)

„A kegyelem nem függ a szenvedés létezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását.” 

A William Paul Young könyvéből készült adaptáció olyan kérdésekre világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak. Létezik a gonosz? Milyen szerep jut Istennek, Jézusnak az életünkben? A kellő időben képesek vagyunk-e megbocsátani? Milyen az a “hely”, ahol a fájdalmaink, a titkaink, a szégyenünk lakik? Ez a hely a viskó. Legalábbis a könyv címe erre utal. 

A hittel és az élettel kapcsolatos kérdésekre önmagunktól nem kaphatunk választ. A filmben ezek a kérdések nagyon hangsúlyosak. Amióta gondolkodom a világról, azóta érdekelnek a válaszok, ahogy valószínűleg mindenkit, amikor valamilyen tragédia történik vele vagy a hozzá közel állókkal.

Isten vajon meghallgat, ha imádkozom? De minek imádkozzam, ha tudja, mit akarok mondani? A világ szenved. Hol van Isten, hogy ezt hagyja? Létezik a gonosz erő? A film (a könyv) segít közelebb kerülni a válaszokhoz, de azokat mindenki önmagában keresse. Addig azonban, míg a válaszokat megleljük, sok mindenen kell keresztülmennünk, ahogy a főszereplőnek is, aki a múltjával küzd, ami kihat a jelenére.

Számunkra egy nagy belső felismerés lehet a film, és persze első körben a könyv. Nyitottan kell hozzáállni, és nem feltétlenül tetszik majd mindenkinek, de az biztos, hogy kissé közelebb kerülsz az élet kérdéseinek megválaszolásához.

 

1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást