Ádám almái (Rendezte: Anders Thomas Jensen, 2008.)
„Ha mindenki az eszére hallgatna, a világ nagyon sötét hely lenne.”
A film sztorija már-már klisészerűen egyszerű. A neonáci Adam három hónap közmunkára kényszerül, a pap, Ivan közösségében. Itt mindenkinek feladata van, Adamé az, hogy almás lepényt kell majd sütnie. A kertben van egy szépen termő almafa, ám a termés folyamatosan veszélyben van. Varjak, kukacok, az időjárás… és még a konyhában is elromlik a sütő. Az almafa termését – már, ami maradt – egy alma híján megeszik a lakók. Ivan úgy gondolja, hogy az egész az ördög akarata volt, Adam szerint viszont nem is létezik a gonosz, így minden rosszat Isten szabadított rájuk. A film végkifejletét nem írom le, érdemes megnézni. Adam belső útja bármelyikünk belső fejlődése lehet. Egy hitetlen, bizonytalan ember rengeteg konfliktus árán ugyan, de megvilágosodik. Ebben persze semmi rendkívüli nincs, és ez a film akár egy jó nagy közhely is lehetne, mégsem az.
A világ kérdései, az élet változásai mindenki számára egyediek, máshogy értelmezünk és máshogy állunk a minket körülvevő világhoz. Az Ádám almái egy groteszk alkotás, amely egyetlen szereplő pálfordulásán keresztül feszeget olyan filozófiai és hitbéli kérdéseket, amelyek voltaképpen az élet kérdéseire adható válaszok is egyben. Egyedi értelmezésben…
A film sztorija már-már klisészerűen egyszerű. A neonáci Adam három hónap közmunkára kényszerül, a pap, Ivan közösségében. Itt mindenkinek feladata van, Adamé az, hogy almás lepényt kell majd sütnie. A kertben van egy szépen termő almafa, ám a termés folyamatosan veszélyben van. Varjak, kukacok, az időjárás… és még a konyhában is elromlik a sütő. Az almafa termését – már, ami maradt – egy alma híján megeszik a lakók. Ivan úgy gondolja, hogy az egész az ördög akarata volt, Adam szerint viszont nem is létezik a gonosz, így minden rosszat Isten szabadított rájuk. A film végkifejletét nem írom le, érdemes megnézni. Adam belső útja bármelyikünk belső fejlődése lehet. Egy hitetlen, bizonytalan ember rengeteg konfliktus árán ugyan, de megvilágosodik. Ebben persze semmi rendkívüli nincs, és ez a film akár egy jó nagy közhely is lehetne, mégsem az.
A világ kérdései, az élet változásai mindenki számára egyediek, máshogy értelmezünk és máshogy állunk a minket körülvevő világhoz. Az Ádám almái egy groteszk alkotás, amely egyetlen szereplő pálfordulásán keresztül feszeget olyan filozófiai és hitbéli kérdéseket, amelyek voltaképpen az élet kérdéseire adható válaszok is egyben. Egyedi értelmezésben…
A viskó (Rendezte: Stuart Hazeldine, 2017.)
„A kegyelem nem függ a szenvedés létezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását.”
A William Paul Young könyvéből készült adaptáció olyan kérdésekre világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak. Létezik a gonosz? Milyen szerep jut Istennek, Jézusnak az életünkben? A kellő időben képesek vagyunk-e megbocsátani? Milyen az a “hely”, ahol a fájdalmaink, a titkaink, a szégyenünk lakik? Ez a hely a viskó. Legalábbis a könyv címe erre utal. A hittel és az élettel kapcsolatos kérdésekre önmagunktól nem kaphatunk választ. A filmben ezek a kérdések nagyon hangsúlyosak. Amióta gondolkodom a világról, azóta érdekelnek a válaszok, ahogy valószínűleg mindenkit, amikor valamilyen tragédia történik vele vagy a hozzá közel állókkal.
Isten vajon meghallgat, ha imádkozom? De minek imádkozzam, ha tudja, mit akarok mondani? A világ szenved. Hol van Isten, hogy ezt hagyja? Létezik a gonosz erő? A film (a könyv) segít közelebb kerülni a válaszokhoz, de azokat mindenki önmagában keresse. Addig azonban, míg a válaszokat megleljük, sok mindenen kell keresztülmennünk, ahogy a főszereplőnek is, aki a múltjával küzd, ami kihat a jelenére. Számunkra egy nagy belső felismerés lehet a film, és persze első körben a könyv. Nyitottan kell hozzáállni, és nem feltétlenül tetszik majd mindenkinek, de az biztos, hogy kissé közelebb kerülsz az élet kérdéseinek megválaszolásához.
A William Paul Young könyvéből készült adaptáció olyan kérdésekre világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak. Létezik a gonosz? Milyen szerep jut Istennek, Jézusnak az életünkben? A kellő időben képesek vagyunk-e megbocsátani? Milyen az a “hely”, ahol a fájdalmaink, a titkaink, a szégyenünk lakik? Ez a hely a viskó. Legalábbis a könyv címe erre utal. A hittel és az élettel kapcsolatos kérdésekre önmagunktól nem kaphatunk választ. A filmben ezek a kérdések nagyon hangsúlyosak. Amióta gondolkodom a világról, azóta érdekelnek a válaszok, ahogy valószínűleg mindenkit, amikor valamilyen tragédia történik vele vagy a hozzá közel állókkal.
Isten vajon meghallgat, ha imádkozom? De minek imádkozzam, ha tudja, mit akarok mondani? A világ szenved. Hol van Isten, hogy ezt hagyja? Létezik a gonosz erő? A film (a könyv) segít közelebb kerülni a válaszokhoz, de azokat mindenki önmagában keresse. Addig azonban, míg a válaszokat megleljük, sok mindenen kell keresztülmennünk, ahogy a főszereplőnek is, aki a múltjával küzd, ami kihat a jelenére. Számunkra egy nagy belső felismerés lehet a film, és persze első körben a könyv. Nyitottan kell hozzáállni, és nem feltétlenül tetszik majd mindenkinek, de az biztos, hogy kissé közelebb kerülsz az élet kérdéseinek megválaszolásához.
Olvass még a témában
Így csináld, hogy a másnaposság ne rontsa el a nyaralásodat
Lehet lelke egy korallzátonynak? Egy merész ötlet, ami megmentheti a Föld egyik csodáját
10 meseszép nyári manikűr, ami egyből a vízpartra repít
A mellbimbó nem látszódhat – 4 szabály, amit nem ismertél a műkorcsolyázók ruhájával kapcsolatban
Pi élete (Rendezte: Ang Lee, 2012.)
„Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra.”
Piscine Molitor Patel. Így hívják azt az indiai fiút, aki egy párizsi uszodáról kapta a nevét. Pi. Így mutatkozik be mindenkinek, mivel kisfiúként sokat csúfolták a neve miatt, és ezt szeretné elkerülni. Kanadában kezdődik a film, ahol a már idősödő Pi-t felkeresi egy író azzal, hogy mesélje el neki az élettörténetét. Pi azt ígéri az írónak, hogy mire a történet végére ér, az író hinni fog Istenben. Pi élete nem átlagos, szüleinek állatkertje van Indiában. A fiú folyamatosan érdeklődik a hindu, az iszlám és a keresztény vallás iránt, nem tudja eldönteni, melyiknek is legyen részese. Szülei döntése, hogy Kanadába utazzanak, így Pinek ott kell hagynia a szerelmét. A hajón velük utaznak az állatkert állatai is, amelyek árából akarnak új életet kezdeni. Az óceánon azonban hajótörést szenvednek és Pi egész családját elveszíti. A fiú egy mentőcsónakban reked egy zebrával, egy hiénával és egy orángutánnal, ám hamarosan még valaki csatlakozik hozzájuk. Richard Parker, a hatalmas bengáli tigris.
A film története olyan szerteágazó, hogy egy cikk nem is lenne elég, hogy minden részletre kitérjek. A lényeg az, hogy nem tudjuk, az egész megtörtént-e vagy fikció, Pi Patel agyának szüleménye. A film nem akarja belénk ültetni a hit magvait, de mégis végig, finoman jelen van benne a Feljebbvaló. Az a nálunk sokkal nagyobb erő, amiről nem tudunk beszélni, de tudjuk, hogy létezik. Ki így, ki úgy hívja, ki hisz benne, ki nem. Az élet sosem egyértelmű. Minden tervnek lehet egy B verziója, de akár C is, vagy még több. 227 nap. Ennyi időt tölt Pi kettesben Richard Parkerrel. Ennyi idő az az utazás, amit ő jár végig. Hogy valóban a tengeren-e vagy önmagában, a hitében, azt döntsd el te, miután megnézted!
Piscine Molitor Patel. Így hívják azt az indiai fiút, aki egy párizsi uszodáról kapta a nevét. Pi. Így mutatkozik be mindenkinek, mivel kisfiúként sokat csúfolták a neve miatt, és ezt szeretné elkerülni. Kanadában kezdődik a film, ahol a már idősödő Pi-t felkeresi egy író azzal, hogy mesélje el neki az élettörténetét. Pi azt ígéri az írónak, hogy mire a történet végére ér, az író hinni fog Istenben. Pi élete nem átlagos, szüleinek állatkertje van Indiában. A fiú folyamatosan érdeklődik a hindu, az iszlám és a keresztény vallás iránt, nem tudja eldönteni, melyiknek is legyen részese. Szülei döntése, hogy Kanadába utazzanak, így Pinek ott kell hagynia a szerelmét. A hajón velük utaznak az állatkert állatai is, amelyek árából akarnak új életet kezdeni. Az óceánon azonban hajótörést szenvednek és Pi egész családját elveszíti. A fiú egy mentőcsónakban reked egy zebrával, egy hiénával és egy orángutánnal, ám hamarosan még valaki csatlakozik hozzájuk. Richard Parker, a hatalmas bengáli tigris.
A film története olyan szerteágazó, hogy egy cikk nem is lenne elég, hogy minden részletre kitérjek. A lényeg az, hogy nem tudjuk, az egész megtörtént-e vagy fikció, Pi Patel agyának szüleménye. A film nem akarja belénk ültetni a hit magvait, de mégis végig, finoman jelen van benne a Feljebbvaló. Az a nálunk sokkal nagyobb erő, amiről nem tudunk beszélni, de tudjuk, hogy létezik. Ki így, ki úgy hívja, ki hisz benne, ki nem. Az élet sosem egyértelmű. Minden tervnek lehet egy B verziója, de akár C is, vagy még több. 227 nap. Ennyi időt tölt Pi kettesben Richard Parkerrel. Ennyi idő az az utazás, amit ő jár végig. Hogy valóban a tengeren-e vagy önmagában, a hitében, azt döntsd el te, miután megnézted!
A cikk folytatódik, lapozz!
