A szülői értékrend megkérdőjelezése
Ez talán a legfontosabb pont. A pedagógusnak lehet saját véleménye, de nincs joga felülbírálni azt az értékrendet, amely szerint én a gyerekemet nevelem. Például ha én úgy döntök, hogy a családunk nem jár templomba, vagy éppen ellenkezőleg: fontosnak tartjuk a vallás gyakorlását, az a mi döntésünk. Ha én úgy nevelem a gyerekemet, hogy a digitális eszközökhöz szigorúbban engedem hozzáférni, vagy éppen szabadabban, az is az én felelősségem.
A pedagógus feladata az, hogy a tananyag mellett alapvető társas normákat közvetítsen: tisztelet, empátia, felelősség, együttműködés. De ezen túl, hogy mi a „helyes élet”, milyen értékeket követünk, az a családhoz tartozik. Nem szeretném, ha egy pedagógus nyíltan bírálna azért, mert másképp gondolkodom a gyereknevelésről, mint ő.
A pedagógusok munkája nélkülözhetetlen, és őszintén hiszem, hogy többségük a legjobb szándékkal fordul a gyerekek felé. De azt is hiszem, hogy az együttműködés csak akkor működik jól, ha mindkét fél tiszteletben tartja a másik kompetenciáját. Ahogy én sem szólok bele abba, hogyan építi fel az óráját, úgy elvárom, hogy ő se szóljon bele abba, milyen hajjal, milyen szokásokkal vagy milyen családi értékrendben nevelkedik a gyerekem. Olvass még a témában
Mert végső soron: az iskola egy fontos színtér az életében, de az otthon az alapja mindennek.
