Őszintén tisztelem a pedagógusok munkáját. Meggyőződésem, hogy az egyik legnehezebb, mégis legszebb hivatás az övék: egyszerre kell tudásanyagot átadniuk, és közben embereket nevelniük, példát mutatniuk, biztonságos közeget teremteniük. Hiszek abban, hogy a szülővel közösen dolgozva tudják a legtöbbet kihozni a gyerekből, és abban is, hogy a nevelés nemcsak abból áll, amit kimondanak, hanem abból is, amit tesznek és ahogyan teszik.
De van egy határ. Van, amihez szerencsés, ha a pedagógus hozzászól, és van, amihez szerintem már nincs köze. Mert amennyire fontos a pedagógus nevelő szerepe, legalább annyira fontos a szülői kompetencia tisztelete is. És bár vannak szürke zónák, három dolgot biztosan ide sorolok:
Köröm, haj, öltözködés
Személy szerint nem értek egyet az iskolai öltözködési kódexekkel. Ugyanakkor azt is elfogadom, hogy amikor a gyerekemet beíratom egy adott intézménybe, akkor a házirendet is elfogadom. Ha abban le van írva, hogy nem lehet rövidnadrág, nem lehet festett haj, vagy nem lehet piercing, akkor tisztában vagyok vele, hogy ezzel vállaltam a kereteket. Olvass még a témában
Már a 30-as éveidben is nagyon figyelned kell az agyad egészségére
Ez vár rád a szerelemben idén augusztusban – zodiákusod szerint
Naiv voltam és elutasítottam a genetikai szűrést a terhességem alatt. Ma már máshogyan döntenék?
A maximalizmus átka – így szokhatsz le a tökéletességre való törekvésről
De ha nincs konkrétan szabályozva, akkor pusztán azért, mert a pedagógusnak nem tetszik a gyerek pólóján az együttes logója, vagy túl rövidnek tartja a szoknyát, túl színesnek a körmöt, szerintem nem az ő kompetenciája beleszólni. Ezek a dolgok nem befolyásolják a gyerek tanulási képességét, nem vesznek el abból, amit az órán el tud sajátítani. Az, hogy én szülőként mit engedek meg, és hol húzom meg a határt a külsőségekkel kapcsolatban, az az én döntésem.
Ha a pedagógusnak van saját gyereke, az ő esetében nyilván ő dönt, de az én gyerekem esetében a végső szó az enyém.
