Dorottya
A Dorottya a görög eredetű Dorothea magyar alakja, jelentése: „Isten ajándéka” (doron = ajándék, theos = Isten). A névhez kapcsolódó legismertebb történet Szent Dorottya legendája: a hite miatt mártírhalálra ítélt fiatal nő a hagyomány szerint télen, a hó közepén rózsákat és almákat küld egy gúnyolódó ifjúnak – egy gyermekangyal viszi a csodás gyümölcsöt és virágot, amelyek a mennykertből érkeznek. Ezért Szent Dorottyát a kertészek és virágkötők védőszentjeként tartják számon, és több vidéki hagyomány ma is emlegeti a „Dorottya rózsáját” és az „áldott almát”. A népi időjóslás szerint ezen a napon „Dorottya megrázza a dunnáját”, vagyis gyakran érkezik egy utolsó, nagyobb havazás; más tájakon úgy tartják, ha ma olvad, hosszabbodik a tél, ha fagy, hamar jön a tavasz. A farsangi időszak közepén járunk, így ma különösen aktuális Csokonai Vitéz Mihály játékos eposza, a „Dorottya, avagy a dámák diadala a fársángon” is, amelynek címszereplője szintén ezt a nevet viseli. Híres viselői közül itthon Udvaros Dorottya színművész és a jótékonykodásáról ismert reneszánsz főúrnő, Kanizsai Dorottya a legismertebbek; nemzetközileg említhetjük Dorothea Lange világhírű fotográfust is.
Személyiség- és szimbolikai jegyek: a Dorottya név üzenete a „kapott ajándék” mellett az, hogy maga az ember is ajándék a környezetének. A név rezgése sok hagyomány szerint a 6-os minőséghez kapcsolható: gondoskodás, melegség, családközpontúság és esztétikai érzék. A Dorottyák gyakran karizmatikusak, kiváló „összetartók”, akik szívesen teremtenek szép, harmonikus közeget, de szükségük van arra, hogy az adás mellé ők is kapjanak figyelmet és megbecsülést.
