Én a szakdolgozatomat az Édes Annából írtam, és természetes volt, hogy megnézem a klasszikusokat, Törőcsik Marit, Nagy-Kálózy Esztert ebben a szerepben. Bár mindkettőjük alakítását lenyűgözőnek tartom, amikor én játszottam Édes Annát a színpadon, megpróbáltam olyannak megformálni, amilyennek én magam gondolom.
A Teljesen idegeneket még akkor néztem meg, amikor nem is tudhattam róla, hogy lesz ez a film, de amikor megkaptam a szerepet, úgy döntöttem, nem nézem meg még egyszer.
A különbség az eredetihez képest, azt gondolom, amúgy is abban van, hogy nem csak a helyszín, de a szereplők is egy kicsit „magyarosabbak”, így lehet, hogy a nézők is könnyebben azonosulnak velük.
Valamiért egyébként is szeretjük a jól működő ötleteket magyar átiratban nézni – ott van például a Terápia vagy az Aranyélet. Ezeknek is mindenki a magyar átdolgozását ismeri és szereti. Olvass még a témában
