A napokban néztem egy dokumentumfilmet, ami Vilmosról – nem a cambridge-i, hanem a gloucesteri hercegről-, II. Erzsébet királynő unokaöccséről szólt. Az angliában „a másik” Vilmosként emlegetett herceg szerelme Zsuzsi Starkloff, a magyar származású modell volt, ám kapcsolatuk tragikus véget ért.
Vilmos 1941 december 18-án született és ekkor a negyedik volt a trónörökösök sorrendjében. Különleges gyermeknek számított, hiszen a hercegek közül ő volt az, akire fényes jövő várt, nagyon intelligens, sportos és vonzó volt, ám sajnos hamar megfeledkeztek róla. Cambridge-ben diplomázott és a hagyományoktól eltérően nem a katonai karriert képzelte el magának.
„Úgy érzem, hogy a királyi család tagjaként elvárják tőlem, hogy egy bizonyos módon viselkedjek…Szeretném, ha átlagosan kezelnének”
-mondta Vilmos herceg egy interjúban.
A herceg nagy szenvedélye volt a repülés és sokak szerint nagyon hasonlított nagybátyjára, VIII. Eduárdra, hiszen mindketten megelőzték korukat, szerették a gyorsaságot és a kalandokat.
A sorsfordító találkozás
Vilmos 1968-ban állást kapott a Japánban, a nagykövetségen, ám az első osztály vagy magángép helyett inkább 16 napon át utazott a saját gépével. Japánban úgy fogadták, mint egy filmsztárt, azonban itt végre kicsit megfeledkezhetett arról, hogy a királyi család tagja. Ebben az évben örökre megváltozott az élete – ekkor ismerkedett meg Zsuzsi Starkloff-fal (lánykori nevén Lehel Zsuzsival), a magyar származású modellel.
Zsuzsi fiatalon Serfőző Tiborral kötött házasságot és egy lányuk is született. 1956-ban Ausztriába menekült a család, majd innen Amerikába költöztek. A kapcsolatuk válással végződött, ám nem sokkal később Zsuzsi légiutas-kísérőként kapott munkát, így ismerte meg második férjét, Edward Starkloffot. A férj munkája miatt Tokióba költöztek, de nem sokkal később elváltak.
Zsuzsi tehát egyedülálló anyaként élt Tokióban, ahol modellként dolgozott. Annak ellenére, hogy sokan javasolták neki, hogy költözzön vissza Amerikába, ő mégis a Japán fővárosban maradt – és így találkozott Vilmos herceggel 1968-ban.
A modell egyik barátja jelmezbált szervezett, ezért az egyik meghívóra személyre szóló üzenetet írt Vilmosnak. Ebben elmondta, hogy úgy tudja, hogy egy buli nem buli Vilmos nélkül, ráadásul elhagyta az egyik üvegcipőjét is. A levelet Hamupipőkeként írta alá. Itt végül találkoztak és a herceg felkérte Hamupipőkét táncolni – ekkor találtak egymásra, pont, mint a mesében. A királyi családtól és a brit sajtótól való távollétnek köszönhetően pedig rövid idő alatt egyre erősebbé vált a szerelmük.
Közösen béreltek házat a Csendes-óceán partján, távol mindenkitől, szeretetben és kalandosan éltek. Vilmos örült annak, hogy Zsuzsi nem úgy tekintett rá, mint egy hercegre, hanem mint egy átlagemberre, nem a rangja miatt volt különleges számára a herceg, hanem azért, mert szívből szerette.
Igazi tündérmese, borzalmas végkifejlettel
A szerelmüket beárnyékolta, amikor a királyi család is tudomást szerzett a kapcsoatukról. Erzsébet testvére, Margit hercegnő és férje 1969-ben Tokióba látogatott üzleti célból, ám sokan úgy gondolták, hogy valójában a királyi család küldte őket, hogy kémkedjenek egy kicsit Vilmos és szerelme után. Egy színházban találkozott Zsuzsi először a hercegnővel, aki a megismerkedésük után kedvesnek és érdekesnek írta le a herceg szerelmét. Miután viszont Margit visszatért Londonba, levelet küldött Vilmosnak, amiben azt tanácsolta neki, hogy alaposan gondolja át a döntését Zsuzsival kapcsolatban.
1970-re Vilmos herceg készen állt rá, hogy feleségül vegye szerelmét, ám édesapja stroke-ot kapott, így haza kellett utaznia Angliába. Ez egyet jelentett azzal, hogy a királyi család szinte minden lépését figyelte. Júliusban Zsuzsi Angliába utazott, hogy találkozzon a herceggel, ahol kemény próbatételekkel nézett szembe a pár. Már csak azért is, mert a herceg édesapjának romló egészségi állapota miatt egyre közelebb került Vilmos a palotához.
Rossz helyen és rossz időben
Annak ellenére tehát, hogy hatalmas volt köztük a szerelem, a királyi család többi tagja ezt nem nézte jó szemmel, hiszen Zsuzsi kétszeresen elvált nő volt, így kapcsolatukat kezdettől fogva ellenezték. Ez az 1772-es királyi házasságokról szóló törvénynek köszönhető, mely kimondta, hogy a trónörökösök csak az uralkodó beleegyezésével köthetnek házasságot. A törvény III. György király ötlete volt, a királyi család státuszát próbálta védeni azzal, hogy pusztán a megfelelő rangú személyekkel házasodhassanak a dinasztia tagjai. Ez a törvény egyébként egészen 2013-ig érvényben maradt, de később már kevésbé szigorúan alkalmazták.
Visszatérve a királyi családhoz, a palotában úgy vélték, a történelem megismétli önmagát, hiszen amikor VIII. Eduárd Wallis Simpsonnal kötött házasságot, le kellett mondania címéről, így a trónról is. Ez a lépés pedig nem csak a családot, hanem egész Angliát nagyon megrázta.
Zsuzsit saját bevallása szerint nem zavarta volna egyáltalán, ha nem veszi feleségül a herceg, hiszen akkor már két váláson is túl volt, pusztán csak szerette volna, ha folytathatják kapcsolatukat. Erre viszont szinte esélyük sem volt.
„Csak két ember voltunk, akik boldogok voltak, hogy együtt lehetnek”
– nyilatkozta Zsuzsi a filmben.
A herceg levelet írt II. Erzsébetnek, melyben megkérdezte a véleményét a tervezett házasságról. A királynő válaszában arra biztatta Vilmost, hogy hallgasson a szívére. A királyi család idősebb férfitagjai viszont határozottan ellenezték a házasságukat. Meglepő módon Fülöp herceg volt az egyikük, mivel féltette a család jövőjét és nem szerette volna, hogy újabb folt essen a palota becsületén.
A sors ismét ellenük fordult
Végül Vilmos augusztusban úgy döntött, hogy szakít Zsuzsival, aki visszaköltözik Amerikába. Nem tudhatták, hogy a reptéri búcsú lesz az utolsó találkozásuk, azt viszont megbeszélték, hogy tartják egymással a kapcsolatot. A következő hónapokban folyamatosan beszéltek egymással telefonon és leveleztek is, így tartották életben a reményt, hogy boldog véget ér a történetük.
1972-ben úgy tűnt, hogy Vilmos szívében halványult a szerelem, ám ekkor egy repülőverseny híre ismét reményt keltett mindkettejükben. A herceg meghívta Zsuzsit, hogy repüljön vele a rendezvényen, ám Zsuzsi nem tudott elszabadulni a New York-i kötelezettségei miatt. Végül Vilmos egyedül ment el a wolverhamptoni légibemutatóra, ami tragikusan végződött. A herceg által vezetett gép lezuhant, majd kigyulladt és Vilmos a mellette utazó másodpilótával együtt életét vesztette. A herceg ekkor mindössze 30 éves volt. Zsuzsi nem vett részt a temetésen, a maga módján gyászolta szerelmét.
A sors szomorú fintora, hogy 1978-ban Margit hercegnő válását engedélyezték (erre több mint 400 évig nem volt példa a kiráyi családban), így ezt követően már valószínűleg nem lett volna akadálya Zsuzsi és Vilmos házasságkötésének.
Később, amikor Károly herceg és Diana hercegné első gyermeke megszületett, a néhai Vilmosról nevezték el, így állítva neki emléket. Ő viszont már nem a protokoll alapján, hanem szerelemből házasodhatott.
„Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék Vilmosra.”
– mondta Zsuzsi a dokumentumfilmben.
A szerelmükből Zsuzsi emlékein kívül a pár által készített fotók és Vilmos pecsétgyűrűje maradt meg, amit még korábban ajándékozott szerelmének. A filmben elmondta, hogy a nyakláncán viselt gyűrű az elköteleződésre és egy gyönyörű kapcsolat végére emlékeztette Zsuzsit.
Zsuzsi sosem házasodott újra és egészen két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig Coloradóban élt.