Vilmos 1941 december 18-án született és ekkor a negyedik volt a trónörökösök sorrendjében. Különleges gyermeknek számított, hiszen a hercegek közül ő volt az, akire fényes jövő várt, nagyon intelligens, sportos és vonzó volt, ám sajnos hamar megfeledkeztek róla. Cambridge-ben diplomázott és a hagyományoktól eltérően nem a katonai karriert képzelte el magának.
„Úgy érzem, hogy a királyi család tagjaként elvárják tőlem, hogy egy bizonyos módon viselkedjek…Szeretném, ha átlagosan kezelnének”
-mondta Vilmos herceg egy interjúban.Olvass még a témában
A herceg nagy szenvedélye volt a repülés és sokak szerint nagyon hasonlított nagybátyjára, VIII. Eduárdra, hiszen mindketten megelőzték korukat, szerették a gyorsaságot és a kalandokat.
A sorsfordító találkozás
Vilmos 1968-ban állást kapott a Japánban, a nagykövetségen, ám az első osztály vagy magángép helyett inkább 16 napon át utazott a saját gépével. Japánban úgy fogadták, mint egy filmsztárt, azonban itt végre kicsit megfeledkezhetett arról, hogy a királyi család tagja. Ebben az évben örökre megváltozott az élete – ekkor ismerkedett meg Zsuzsi Starkloff-fal (lánykori nevén Lehel Zsuzsival), a magyar származású modellel.
Zsuzsi fiatalon Serfőző Tiborral kötött házasságot és egy lányuk is született. 1956-ban Ausztriába menekült a család, majd innen Amerikába költöztek. A kapcsolatuk válással végződött, ám nem sokkal később Zsuzsi légiutas-kísérőként kapott munkát, így ismerte meg második férjét, Edward Starkloffot. A férj munkája miatt Tokióba költöztek, de nem sokkal később elváltak.
Zsuzsi tehát egyedülálló anyaként élt Tokióban, ahol modellként dolgozott. Annak ellenére, hogy sokan javasolták neki, hogy költözzön vissza Amerikába, ő mégis a Japán fővárosban maradt – és így találkozott Vilmos herceggel 1968-ban.
A modell egyik barátja jelmezbált szervezett, ezért az egyik meghívóra személyre szóló üzenetet írt Vilmosnak. Ebben elmondta, hogy úgy tudja, hogy egy buli nem buli Vilmos nélkül, ráadásul elhagyta az egyik üvegcipőjét is. A levelet Hamupipőkeként írta alá. Itt végül találkoztak és a herceg felkérte Hamupipőkét táncolni – ekkor találtak egymásra, pont, mint a mesében. A királyi családtól és a brit sajtótól való távollétnek köszönhetően pedig rövid idő alatt egyre erősebbé vált a szerelmük.
Közösen béreltek házat a Csendes-óceán partján, távol mindenkitől, szeretetben és kalandosan éltek. Vilmos örült annak, hogy Zsuzsi nem úgy tekintett rá, mint egy hercegre, hanem mint egy átlagemberre, nem a rangja miatt volt különleges számára a herceg, hanem azért, mert szívből szerette.