Hat hónapos terhes voltam, amikor a főnöknőm – egy kiállhatatlan perszóna – behívott az irodájába. Vele volt egy belső ellenőr is, és elkezdett kioktatni, hogy mennyi hibával dolgozom. Elkezdtem nyugodtan magyarázni, hogy alig két hete helyeztek át egy másik osztályra, senki nem tanított be, mindent magamtól kell kitalálnom, ő sem reagál az e-mailjeimre, ezért minden kérdésem megválaszolatlan marad, stb.
A végén azon kaptam magam, hogy nemcsak megemelem a hangom, hanem sírva üvöltök, hogy én kiteszem a lelkem és senki nem segít. Azt hiszem, kaphattam egy kisebb pánikrohamot, mert az ellenőr aggódva leültetett és vizet hozott, a főnöknőm pedig csak áll tátott szájjal. Bizonyára a hormonok miatt akadtam ki, de örültem neki, mert konfliktuskerülő lévén egyébként sosem mertem volna mondani semmit. A főnök utána segítőkész volt, soha többet nem kóstolgatott.