Egy felelősségteljes szülő egy tanévben legalább két szülői értekezleten részt vesz. Az elsőn és az utolsón. A szülők egy részének ez társadalmi esemény, a másik részének nyűg és agyhalál. Az első kategóriát onnan lehet megismerni, hogy fodrászoltat előtte, de minimum elkéredzkedik a munkából, hogy hajat tudjon mosni. A másik fele pedig beesik, kétségbeesett és fáradt, unott fejjel, csak úgy, füzet és toll nélkül, csapzottan.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Okok, indokok és a megjelenés
Igen, meg kell jelenni, valahogy úgy, hogy az amúgy ,,átok rossz” és motiválatlan gyerekünket meghazudtoljuk: a gyereknél a kamaszkor csak múló románc, a családnak igenis jó a pedigréje. Van, aki szeret szülőire járni, mert újból iskolapadba ülhet.
Végre nem kell felnőttnek lennie, mindent kigondol a tanerő helyette… miközben ő, az idő nagy részében bambul – képernyő pihentető üzemmódba helyezi magát. Ilyenkor gyönyörű sorminták és nonfiguratív rajzok születnek a papírok szélén – bizonyított az a megállapítás, hogy a szülő is kreatív, ha rá van kényszerítve.
