Nagypapám 1944-ben született egy kis faluban, ahol a „szülészet” gyakorlatilag a kisváros egyetlen orvosának a háza volt. Dédnagypapám az előszobában várakozott, mikor kijött a doki és azt mondta, hogy komplikáció lépett fel, vagy a feleségét tudja megmenteni, vagy a gyereket. Dédfater szó nélkül felállt, kiment, majd visszajött a kezében egy vasvillával és közölte az orvossal, hogy ajánlja, hogy mindkettő életben maradjon, különben ő sem fog. A rettegő orvos végül fogóval húzta ki nagyfatert és dédnagyi is életben maradt. Nagypapám egészséges volt, csak haláláig lyukacsos volt a koponyája, szerencse, hogy nem kopaszodott meg.