Verni a gyereket: káros vagy megengedett?

Verni a gyereket: káros vagy megengedett?

Címlap / Életmód / Család / Verni a gyereket: káros vagy megengedett?

Napjainkban egyre kevesebb figyelmet szentelünk egymásra. Sajnos ebbe a körbe a gyerekeink is ugyanúgy beletartoznak.

A szeretet, a figyelem, és a törődés hiánya pedig hosszú távon veszélyes viselkedést válthat ki a kicsikből.

A régi időkben teljesen természetes dolognak számított, ha a gyerek otthon kapot egy-két pofont, vagy esetlegesen elverték. Rossz jegyeiért, helytelen magatartásáért, vagy szemtelen és tiszteletlen beszólásai miatt. Így volt ez az iskolákban is. A középkorú generációk tagjai, biztosan emlékeznek még arra, amikor a kemény és szigorú tanár úr levágott pár körmöst, miközben járkált körbe az osztályterembe.

Való igaz, hogy nagyon sokáig a verés számított a legjobb és legbiztosabb nevelési módszernek. Rengetegen hitték és hiszik úgy a mai napig, hogy vannak helyzetek, amikor már nem használ a szép szó, és a helyes megoldás abban rejlik, ha eljár a szülő keze. Tény, hogy manapság megváltoztak a generációk és a viselkedések. A gyerekek már nem olyanok, mint pár évtizeddel ezelőtt. Sokkal fejlettebbek, testileg-lelkileg egyaránt. A rossz társadalmi normák, a példátlan szülői magatartások, és a számtalan negatív környezeti behatás erős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy gyermekünk elkanászodik és erősebben kezdi próbálgatni saját és szülei tűréshatárát.

Ilyenkor pedig természetes, hogy felmegy a pumpa, és a legtöbb estben hirtelen cselekedettől vezényelve, azonnal a tettlegelés mellett döntünk, és eljár a kezünk. Sajnos nagyon sok olyan szülő van még napjainkban is, akik szándékosan bántalmazzák a gyermeküket. Ezek általában önértékelési és súlyos lelki zavarokkal küszködő emberek, akik főleg saját magukban nem tudják megtalálni a békét, ezért tükrözik át jelen esetben a gyermekükre. Ők ahelyett hogy felismernék, hogy segítségre lenne szükségük, inkább a könnyebb utat választják, és a gyereken töltik ki a mérgüket. Na de most akkor verni, vagy nem verni? Ez itt a kérdés! Most utána jártunk!

Fontos a jó nevelés

Nem lehet ezerszer leszögezni azt a megállapítást, miszerint borzasztóan nagy hangsúly van azon, hogy ki milyen példát hoz otthonról. Azok az emberek, akiket gyerekként bántalmaztak vagy folyamatosan vertek, egész biztos, hogy soha az életben nem lesznek képesek önálló, egészséges, felnőtt életet élni. Valószínűleg, világ életükbe szorongó, depressziós és más egyéb lelki bajokkal küzdő emberek maradnak. Borzasztó nagy, beforratlan sebekkel. Biztos te is látod tehát a lényegét, hogy mekkora hangsúly van a helyes nevelési módszereken.

Ezt pedig leginkább a szülői példamutatással lehet elérni. Ugyanis, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei szeretik egymást, békében élnek, normálisan bánnak a másikkal, és képesek megbeszélni nyíltan a problémáikat, akkor egész biztos, hogy ők is ebben az irányban fognak szocializálódni. Viszont azok a gyerekek, akik ellenpédát tapasztalnak, és rossz körülmények között nevelkednek, és manapság sajnos rengeteg az ilyen család, ahol nem törődnek a gyerekekkel, vagy egyáltalán nem nevelik őket, szóval ezek a kisemberek egész biztos, hogy súlyosan sérültek maradnak, és előbb-utóbb a viselkedésükön is meglátszik.

Egy régi jól bevált mondás is úgy tartja, hogy nincs rossz gyerek, csak olyan, aki nem kap törődést. Nagyon igaz! A legtöbb gyerek ugyanis nem azért kezd el csínyeket elkövetni meg rosszalkodni, mert ez minden vágya és boldoggá teszi, hanem azért, mert nem kap kellő figyelmet, és ezt szeretné kiprovokálni. Ez a viselkedés, egyfajta figyelemfelkeltő segélyhívás, ami arra irányul, hogy vegyék már végre észre azt, hogy ő is ott van, ott él abban a családban, és ugyanúgy vágyik a szeretetre és a törődésre. Nagyon sok szülő van, aki elhanyagolja a germekét és egyáltalán nem veszi észre ezeket a figyelmeztető jeleket! Soha ne engedd, hogy idáig fajuljanak a dolgok!

Alakítsd ki benne a bizalmat

Nagyon fontos, hogy már közvetlenül a gyermek születése után elkezdjétek kiépíteni a köztetek lévő bizalmat. Később ugyanis, nagyon nehéz lesz. Ott, ahol a gyerekek már egész kicsi koruk óta megtapasztalják azt, hogy történjen bármi, mindig és mindenben számíthatnak a szüleikre, egész biztos, hogy egészséges és teljes önértékelési kép fog kialakulni bennük. A bizalom pedig az élet olyan szükséges velejárója, ami nélkül nem lehet létezni, és életünk végéig elkísér. A te dolgod megtanítani és kiépíteni ezt a bizalmi szálat a kicsi számára.

Ha nem teszed meg, vagy csak felszínesen programozod belé ezt a dolgot, akkor azt fogod tapasztalni, hogy minél öregebb lesz a gyerkőc, annál inkább elfordul majd tőled. Ebből alakul majd ki aztán a titkolózás, a hazugságok, és az átverések áradata. Aki ezt tapasztalja gyerekein, az intő jel arra nézve, hogy anno valamit nagyon elromlott a kisgyerek nevelése során. Ezért fontos az, hogy folyamatosan építeni kell a köztetek lévő bizalmi köteléket, soha nem szabad elfeledkezni erről! Mindegy hogy a gyerek kicsi vagy már majdnem felnőtt, tudnia kell, hogy a szüleire élete végéig számíthat, és azok is számíthatnak őrá!

Beszélgessetek sokat!

Szintén a bizalmat tudja nagy mértékben erősíteni, amennyiben leülsz időnként és elbeszélgetsz a gyerekkel. Mindegy, hogy az éppen aktuális iskolai jegyeiről, problémákról, vagy a barátairól, egyéb más érdeklődési köréről esik szó, a fontos az, hogy érezze a gyerkőc, hogy számíthat rád, és őszintén megnyílhat előtted! Azok a kapcsolatok működnek jól, ahol a gyerek, mindkét szülőjével meg tudja magát értetni, és ők is képesek vele gátlástalanul beszélgetni bármiről.

Sok család van, ahol az egyik szülő pusztán nemtörődömségből, vagy egyes témák kellemetlensége miatti félelemből fakadólag, nem tud, vagy nem akar beszélni a gyerekével. Inkább áthárítja a feleősséget a másikra. Hányszor hallani olyan mondatokat, hogy „menj apádhoz, majd ő elintézi” vagy „keresd meg anyádat, majd ő felvilágosít ebben”. Ezek óriási hibák, mivel nagyon fontos, hogy mindkét szülő, egyenrangúan vegye ki a részét a gyereknevelésből.

Verni, vagy nem verni?

Vannak pillanatok nem is kevés, amikor már úgy érzi az ember, hogy nincs tovább. Az idegei felmondják a szolgálatot, úgy érzi, minden összeesküdött ellene, elege van a világból, és nem bírja tovább elnézni vagy elhallgatni, amit a gyereke művel. Ilyenkor pedig a verést választja. Sokan vallják, hogy az egyetlen gyors és tuti biztos módszer a testi fenyítés, ugyanis ezt gyakorolva, nagyfokú félelem és gátlások sorozata fog kailakulni a gyerekben, ami a későbbiekben meggátolja majd a helytelen magatartás művelésében. Azok a felnőttek, akik ilyen elveket vallanak, orvosi esetek, valószínű inkább ők szorulnának némi kiadós verésre!

Legyen bármilyen rossz, túlbuzgó, szétszórt, vagy akár hiperaktív a gyereked, tarsd szem előtt, hogy a testi fenyítés, sosem vezet jóra! Általa még mélyebben gyökeret ver a gyermekben a félelem, ami aztán a későbbiekben, még több dühöt és agressziót fog kiváltani. Tehát a verés sosem lehet megoldás. Az erőszak, erőszakot szül. Soha ne emelj kezet a gyerekre! Inkább próbáld meg magadban megkeresni a hibát, hogy vajon mit ronthattál el amiért így alakult.

VIDEO 10+1 sminkes trükk, amit bárcsak előbb tudtál volna

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!