Sok feleség érzi úgy, hogy a férje is ugyanannyi gonddal jár, mint egy gyerkőc, de ezen lehet változtatni.
A zóna
Van a „friend zone”, azaz a „barátzóna”, amikor a nő a férfira csak barátként tekint. Mondtam a férjemnek, hogy számomra ő a „gyerekzónában” van, tehát rá is az egyik gyerekemként tekintek. Mosolyogva vállat vont és láthatóan nem rázta meg a dolog, ezért kénytelen voltam ledobni a bombát és ezt mondtam neki:
„Ha belegondolsz, a barátzóna jobb, mint a gyerekzóna, mert egy nő részegen még lefekszik egy baráttal, a gyerekével viszont sosem fog…”
Olvass még a témában
A férjem tátott szájjal bámult rám percekig, én pedig faképnél hagytam, hadd gondolkozzon ezen kicsit…
Az öltözet
Utálom, hogy a férjemet is ugyanúgy kell ruháznom, mint a gyerekeimet, mert az ember képtelen normálisan felöltözni. Én veszem neki az ingeket, én veszek neki nadrágot, mert őt nem érdekli, hogy már kopottra térdelte a régit. Lefogadom, hogy a férjem azt sem tudja, milyen méretet hord. Ha elmegyünk valahova, ahol szépen kell megjelenni – pl. esküvő, temetés, nagyritkán színház – akkor nekem kell kikészíteni, hogy mit vegyen fel, különben képes lenne eljönni farmer-pólóban.
Durci
Kicsit megemelt hanggal kértem meg ötszázadjára az én kis férjecskémet, hogy a levetett ruháját ne eldobja a földön, hanem a szennyestartóba tegye, ezért most fél napja duzzog. Közöltem vele, hogy amikor a gyerekek csinálják ezt, az valahol cuki, tőle viszont szánalmas, úgyhogy be is fejezheti.
Bruhaha
Elegem van a bárgyú vicceiből. Elgondolkodtam, hogy vajon mindig ilyen béna volt-e a humora, de arra jutottam, hogy nem. Azóta lett ilyen fárasztó, mióta megszülettek a gyerekek, őket ugyanis könnyű megnevettetni. Annak örülök, hogy velük mókázik, de az a baj, hogy ezt a bugyuta humort tolja nekem és minden más felnőttnek is. Múltkor a céges bulimon nyomott be egy olyan idióta szóviccet, hogy a kollégáim zavartan próbáltak jó képet vágni hozzá, én meg azt hittem, elsüllyedek. Mint egy gyereket, meg kellett feddnem, hogy ezeket a poénokat csak otthon puffogtassa – illetve inkább ott sem -, annyira kínos…
Tunyaság
Azt sem szeretem, amikor a gyerekeim tespednek a kanapén telefonnal a kezükben, pláne amikor a férjem csinálja. Egyszer felhívtam rá a figyelmét, hogy ki az, aki sosem döglik a nappaliban? ÉN! Azt mondta, ki tart vissza, dőljek csak le. Oh, tényleg? Rendben, ledőltem. Egy óra múlva megkérdezte, mi lesz a vacsora. Mondom amit csinálsz édesem, mert én a szíves engedélyeddel éppen pihengetek.
Kérdezz felelek
Az én kedvencem, amikor megkérdezem a családot, hogy mit főzzek. Mindenki vállat von, hogy „mindegy” – a férjem is – aztán fintorognak, amikor eléjük teszem a brokkolikrémlevest. Egyetlenem, miért nem voltál képes meghozni egy döntést és elmondani, mit ennél szívesen…?
Vernyogás
A gyerekeimtől sem viselem el a nyavalygást, az meg egyenesen a halálom, amikor a férjem csinálja. „Nem akarok anyámékhoz menni…” – panaszolja nekem az uram. Nekem ugyanannyi kedvem van hozzá mint neki, de a gyerekek szeretik a nagyszülőket, ezért én zokszó nélkül összekészítem az egész pereputtyot és jópofát vágok a dologhoz. A férjemnek annyi a dolga, hogy odavezet, aztán apósommal beszélget a fociról, amíg én anyósomnak segítek a konyhában, mégis van képe nyavalyogni…
