Linda, 39 éves
„Én a legnehezebben azt éltem meg, hogy elvesztettem önállóságomat és szabadságomat. A gyermekünk érkezése előtt mindketten otthonról, kötetlen munkaidőben dolgoztunk, tehát még az átlagos embereknél is jóval szabadabb életet élhettünk.
Volt, hogy hajnalig ügyködtünk egy projekten, máskor délutánig ágyban voltunk – el lehet képzelni, milyen óriási váltás volt egy csecsemőhöz alkalmazkodni, aki ráadásul totálisan kiszámíthatatlan tud lenni.
Számomra az első néhány év mindkét gyermeknél túlélő üzemmódban telt: kevés alvás, gyakorlatilag nulla szabadidő, a kisebb-nagyobb problémák pedig jóformán elárasztottak. Olvass még a témában
Ugyan nagyon próbálkoztunk, mindig a kapcsoltunk szorult háttérbe a többi teendő mellett, így aztán iszonyúan nehéz volt visszatalálunk egymáshoz akkor, mikor végre nagyobbak lettek, és kicsit fellélegezhettünk.”
