Észrevéve
Egy lányunk van, aki már középiskolás kora óta külföldön tanul és mivel jó anyagi körülmények között élünk, engem nem őrölt fel annyira az anyaság, mint a barátnőimet, akik több gyereket vállaltak, szerényebb körülmények között. Saját kisvállalkozásom van, ami egy félállásnyi időt és energiát igényel, így mindig volt időm „karbantartani” magam. Hetente háromszor sportolok, a fodrász, kozmetikus, körmös is rendszeres. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem hanyagoltam el magam, még mindig dekoratív nő vagyok. A házunkat rendben tartom és szeretek főzni, így a férjemet mindig kreatív vacsorával várom haza. A szexuális étvágyam sem múlt el, mert nem kell gürcölnöm, így van hozzá kedvem és energiám. Mindezek ellenére a férjem évek óta átnéz rajtam.
Természetesnek vesz, az élete tartozékának. Nem kedveskedik, nem vesz észre és nem kezel nőként. A vágy nem egyik napról a másikra tűnt el, hanem elpárolgott az évek során, pedig én mindent megtettem azért, hogy ez ne történjen meg. Ekkor lépett be az életembe Andor, aki megvette a mellettünk levő házat. Sokat utazik és alig van itthon, de olyankor minden nap meglátogatom, amikor a férjem nincs itthon. Jó érzés – azaz nemcsak „jó”, hanem egyenesen extatikus – hogy valaki végre újra lát engem és nőként bánik velem.
