VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Az angolkisasszonyok története
Az első kollégium Franciaországban nyílt meg, ahol az Angliából menekült katolikus nemesi családok leányait nevelték. VIII. Orbán pápa feloszlatta a rendet, az angliai papság is a rend ellen volt, ám a nővérek tovább folytatták nevelő munkájukat.
Egy évvel később azonban mégis kaptak engedélyt, így, pápai jogú női szerzetes-intézmény lett – közvetlen elszámolással a pápának tartoztak –, amelynek hivatása az oktatás és nevelés.
Szemléletük különbözött a többi szerzetesrendétől: hivatásuk nem a vértanúság, remeteség, a zárt szemlélődő életforma volt, hanem az apostoli szolgálat (tanítás) a világ bármely pontján.Kép forrása: Ward Mária
Angolkisasszonyok Magyarországon
Pázmány Péter hívta be a rendet 1628-ban, ám véglegesen Mária Terézia telepítette be őket. 1948-ban 430 angolkisasszony tanított hatezer gyereket. Az államosítás során a nővéreket lágerekbe hurcolták, majd lakást és állást ajánlottak nekik – ám a lehetőséget egyikük sem fogadta el.
Az üldözés ellenére találkoztak, új tagokat vettek fel a rendbe. A rend 1989-ben éledt újjá: négy nővér elkezdte munkáját az üres pilisszentlászlói plébánián. Azóta Budapesten, Egerben, Kecskeméten, Piliscsabán és Veszprémben vannak rendházaik.Kép forrása: Váci rendház WHERE id = zárdafolyosó
A hétköznapok
Mary Ward az apácák feladatául jelölte meg a familiaritást és a felicitast, azaz a szerzetesnők cselekedeteinek szempontjai a következők: derűs kedély, jó megértés, erényesség utáni nagy vágy – melyek közül a derűt tartotta Mary Ward a legfontosabbnak. A lányok szigorú napirend szerint éltek, mindennek megadva az időt: az áhítatnak, a tanulásnak, az étkezésnek.
Napjuk misével kezdődött és közös rózsafüzérrel zárult. Ruházatuk szigorú „szabványú” volt: nyakkendőt és vastag harisnyát viseltek. Tanrendjükben nem csak általános tantárgyak voltak, hanem például illemtant, háztartási ismereteket is tanultak – melynek tanítása igen komoly keretek között folyt.
Nőoktatás az I. világháború előtt
1868-ban a népoktatási törvény lehetővé tette, hogy leány polgári iskolákat létesítsenek. 1900-ban 27,5 ezer leány tanult itt – több, mint fiú. Az iskola elvégzése után a lányok fele otthonmaradt, két százalékuk az érettségit adó középiskolákban tanult tovább.
A húszas években a tanítónői pálya népszerű volt, mivel a vagyonvesztett úri középosztály leányainak ez volt az egyetlen választása, de azoknak is lehetőséget adott a boldogulásra, akik nem kívántak férjhez menni. A női tanítók alkalmazása eleinte nehézkes volt, mondván, nem lesznek elég erősek a fegyelem fenntartására.Kép forrása: Váci rendház
Oktatás a negyvenes években
Az oktatási rendszer négy elemi iskolából, négy polgári iskolából vagy négy év gimnáziumi oktatásból állt. A 15. életévüket betöltöttek jelentkezhettek az öt évfolyamos tanító és tanítónő képzőbe, majd a tanárképző főiskolába.
A húszas években a gimnáziumi tanulmányokra vonatkozólag olyan törvényt hoztak, mely lehetővé tette, hogy a ,,nők egyenlő jogosítást” kapjanak a felsőoktatásba, ,,figyelembe véve a női egyéniséget a tantárgyak megállapításakor”. 1940-es években jellemző volt az elnőiesedés, ami nem csak a társadalmi felemelkedést szolgálta, hanem azt is, hogy kedvezőbben tudjanak házasságot kötni.Kép forrása: Sancta Maria intézet WHERE id = Veszprém
Mi maradt mára?
Akár világi, akár vallási oldalról nézem, a nők folyamatosan jelen voltak az oktatásban, de ami még fontosabb, megállták a helyüket. Komoly erkölcsi példát mutattak, nem csak fegyelemre, hanem világlátásra, az életre, gyakorlatiasságra is okították a leányokat, az egyéb tantárgyak mellett.
Azóta ez valahol, valamikor elmaradt, kisiklott, ami komoly társadalmi problémák forrása lett. Változtatni kellene…Kép forrása: Váci rendház WHERE id = Ward Mária terem