Igen.
A buszra szálltam fel, amikor kicsit nekimentem egy fiatal lánynak, aki odavakkantotta, hogy „Mi van, vak vagy?!” Mondtam neki, hogy igen és mutattam neki a botom, mire ő: „Jólvan, akkor is a lábad elé nézhetnél…”
Szemtől szemben
Barátnőmmel mentünk el egy házibuliba. Jól éreztem magam, mindenki hamar elfogadta, hogy vak vagyok és jókat beszélgettem több emberrel is. Másnap nevetve mesélte a barátnőm, hogy az egyik srác ráírt, hogy elmondja, nagyon szimpatikus voltam neki, az egyetlen negatívum az volt, hogy beszélgetés közben nem néztem a szemébe.
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
