Az utazás
Amikor apám – aki kétkezi munkásember volt és nem vetette fel a pénz – képes volt eladni az autóját, hogy emlékezetes ajándékot tudjon venni nekem a diplomaosztómra. Én voltam a családból az első, aki lediplomázott és iszonyú büszke volt rám, ezért egy izlandi hajóúttal fejezte ki elismerését. (Tudta, hogy erre vágyom.) Nem érdekelte, hogy ezentúl egy órával többet kellett utaznia a munkahelyére és vissza, csak az, hogy engem honoráljon. Amikor elhelyezkedtem, az első dolgom volt, hogy az első párhavi fizetésemből félretéve vettem neki egy kisautót.
