Oroszország inváziója mérgező nyomokat hagy az ukrán talajon, szennyezi a termést és hosszú távon komoly kockázatot jelent az emberi egészségre.
Június 6-án műholdfelvételek több száz tüzérségi lövedék által okozott krátert és egy 40 méter széles lyukat rögzítettek, amelyet egy bomba hagyott a kelet-ukrajnai Dovhenke falu körüli mezőkön. Ez csak az egyik helyszín, amelyet Oroszország szomszédja elleni inváziója hagyott maga után. Miközben a háború továbbra is pusztító humanitárius áldozatokat követel, a konfliktus sokkal kevésbé nyilvánvaló, mérgező örökséget is hagy maga után a földön.
Milyen mérgező anyagokról van szó?
Dovhenke foltokkal tarkított tája és kiégett épületei között nehézfémek, üzemanyag és a lőszerekből és rakétákból származó vegyszermaradványok szivárogtak a talajba.
Bár az ukrajnai talajszennyezés teljes mértéke még nem ismert, aggodalomra ad okot, hogy a konfliktus hosszú távú károkat fog okozni az ország mezőgazdasági termelékenységében. Ukrajna a világ egyik legfontosabb gabonatermelője és exportőre gabonaféléknek és olajos magvaknak, többek között kukoricának, búzának, árpának és napraforgóolajnak.
A konfliktus okozta széles körű szennyezés a helyi élővilágot és a közösségek egészségét is veszélyezteti, akiket a szennyezett termények fogyasztása veszélyeztet.
Az ukrán kormány felkérte az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP), hogy segítsen felmérni a konfliktus okozta környezeti károkat. Az ügynökség és partnerei által végzett előzetes megfigyelések arra utalnak, hogy a városi és vidéki tájak „mérgező örökséget hagyhatnak az elkövetkező generációkra”.
Számtalan ipari épületből is veszélyes anyagok szivároghatnak
Az Ukrajna-szerte elkövetett támadások már eddig is vegyi üzemek vagy hulladéktárolók lerombolásához vezettek. Az UNEP által januárban összeállított legfrissebb adatok szerint a háború kezdete óta eltelt egy évben 618 ipari vagy kritikus infrastrukturális létesítményt károsítottak vagy semmisítettek meg. Az UNEP ezeket óvatos becsléseknek tartja, amelyek tájékoztató jellegűek, de messze nem bizonyító erejűek. A tényleges számok várhatóan lényegesen magasabbak lesznek.
„Sok jelentést nem lehet ellenőrizni” – mondja Andrea Hinwood, az UNEP vezető kutatója. „Még nem tudjuk, hogy mely szennyező anyagok vannak a helyszínen – jelenleg nem lehet hozzáférni sok ilyen területhez. Néhol távoli technológiát lehet alkalmazni, hogy vizuális áttekintést adjunk. Valójában azonban csak a konfliktus lezárulta után leszünk képesek a konkrét szennyeződések tényleges vizsgálatára.”
Lehet, hogy helyrehozhatatlanok a háború következményei
Az ukrán ökológiai felügyelőség által koordinált különleges munkacsoport olyan környezeti bűncselekmények ügyében nyomoz, mint a vízügyi létesítmények, vegyi üzemek és atomerőművek elleni támadások. Az UNEP arra figyelmeztet, hogy ez a hatásvizsgálat „kolosszális feladat lehet a bejelentett incidensek nagyságrendjét és földrajzi elterjedtségét tekintve”.
Környezetvédő csoportok már most gondosan dokumentálják a károkat, hogy tudják, hová kell irányítani a helyreállítási és tisztítási erőfeszítéseket, ha a konfliktus véget ér. De vajon újra lehet-e majd művelni Ukrajna beszennyezett talaját? Ezt egyelőre senki sem tudja határozottan megmondani. A szakértők egyetértenek abban, hogy ez óriási erőfeszítést igényel majd. Várhatóan nem is lesz mindenre egyforma megoldás, mivel a szennyeződés helyspecifikus.
A tisztítási erőfeszítések során mikrobákat használhatnak az olajfoltok lebontására, vagy olyan növényeket termeszthetnek, mint a fékpáfrány és a napraforgó, amelyek kivonnak bizonyos mérgező vegyi anyagokat vagy stabilizálják a talajt.
A bajt tetézi, hogy Ukrajna legsúlyosabban érintett területei közül néhány az ország déli és keleti részén található, ahol a legtermékenyebb a talaj – mondja Jevhenia Zasiadko, az EcoAction, egy ukrán nonprofit szervezet klímavédelmi vezetője, aki az orosz háború környezeti hatásait dokumentáló adatbázist készít.