Minden csak szerencsés véletlen lenne?
Karrierjét szerencsés véletlennek tartja. Elmondása szerint egészen 54 éves koráig egyfajta szabadúszó életet élt – de soha nem irányítás nélkül. Bár két fiatalabb testvére is van, szinte egyedüli gyereknek érezte magát, ami erős függetlenségérzetet táplált benne. Karrierjével viszont sokáig nem igazán foglalkozott tudatosan. Beutazta Dél- és Közép-Amerikát, majd a New York-i Ford ügynökség kézmodellje lett, és így lett Isabella Rossellini „keze” is, amikor a Lancôme arca volt.
Onnan a coloradói Telluride-ba költözött, ahol megismerkedett volt férjével. Házak felújításával és eladásával foglalkoztak. „Építő családból származom. A dédnagyapám korán megjelent ebben a városban, és építőmester lett” – mondta. Ma Roanoke-i irodája ablakából látja a Calvary baptista templomot, amelynek építésében a családja is segített, és már abban is biztos, hogy megtalálta a hivatását, ami ha arra gondolunk, hogy mennyi energiát fektetett bele, egyértelműen kemény munka eredménye is.
