A teljesítmény-ember
Egy esszében a homo faber (az eszközkészítő ember), a homo ludens (játszó, játékra kész ember), valamint a gondolkodó ember mellé helyezte az író – a már létező, ám e kategóriákba még be nem sorolt – úgynevezett teljesítmény-embert. Akinek folyamatosan és lehetőleg látványosan bizonyítania, igazolnia kell, hogy mennyit is ér valójában. Figyelemre méltónak, átütőnek, sikeresnek, mi több: élvonalbelinek, cél- és versenytudatosnak kell lennie, hiszen csak ezek segítségével juthat előre a társadalmi ranglétrán.
Tegyük a szívünkre a kezünket, és kérdezzük meg magunktól, hogy mindig, minden körülmények között, minden időben és helyzetben képesek és készek is vagyunk ugyanolyan markánsan, kimagaslóan és eredményesen teljesíteni? Igen? (ez emberfeletti!) Nem? (ez nagyon is emberi!)
Iskolapadban ülő, délutáni órákra, képzésekre, szakkörökre járó gyermekeink élete, programja túlfeszített. Ragyogó szemükben kis művészeket, leendő zseniket vélünk felfedezni, és meglehet: valóban azok, vagy a jövőben azzá válnak. Ám kevés a valószínűsége annak, hogy mindez egy végtelenségig nyújtóztatott elvárásokkal terhes életvitellel valósul meg. Ilyen tempó-elvárás mellett nagyobb eséllyel fognak gyermekeink kiégni, semmint „zsenisedni”. Ismerőseim túlnyomó többsége személygépkocsival közlekedik az iskola-munkahely-bevásárlóközpont hármasa között. Ezek a gyerekek az elkeserítően kevés, vagy egyáltalán semmiféle mozgás mellett órákat ülnek az iskolapadban görnyedve. Olvass még a témában
Az olvasmányokból eszmélnek fel arra, hogy a helyes mozgás, a játék nem csak a testi, hanem a szellemi és lelki életüket is befolyásolja.
Ugyanakkor a szülők sem mindig tudnak, akarnak, képesek jó példával szolgálni, hiszen kenyérkereső közegükben maguk is túlstrapáltak, agyonterheltek. Hazaérve legszívesebben rögtön ágyba dőlnének. Csak kevesen tudnak, avagy éreznek késztetést arra, hogy a természetben sétálva, friss levegőt szívva, beszélgetetve zárják a napot, családjuk társaságát élvezve.
Senki sem vonja kétségbe azt az állítást, hogy a szülők a lehető legjobbat akarják kihozni a gyerekükből. De vajon mi minősül a legjobbnak? Oly sok mindentől válik függővé a válasz, és a legkevésbé sem vagyunk egyszerű, könnyű helyzetben e tekintetben.
