Igaz?
Nem nehéz magunkat a szerencsétlen utas helyébe képzelni, és bár a sztori egy John Betjeman novellában is szerepel, valószínű, hogy csak városi legendáról van szó. Annál is inkább, mert valószínűtlennek tűnik, hogy az integető utast napokig senki nem vette észre, és az is kérdéses, hogy üzemzárás után, amikor már nem jártak szerelvények az alagútban, miért nem sétált tovább egyszerűen a következő állomásra, ahol már segítséget kérhetett volna.
A berlini „bombabiztos” bunkerek
Érdekes hiedelem fűződik a berlini metrókhoz is. Amikor a második világháború alatt a britek bombázni kezdték a várost, a birodalomnak azonnal cselekednie kellett, hogy valamivel növelje a lakosság biztonságérzetét, ezzel megelőzve a pánikhangulatot. A metróhoz kapcsolódó, be nem temetett helyiségeket tehát óvóhellyé alakították – azonban, valószínűleg az idő- és pénzhiány miatt a parancsot az átépítésre úgy adták ki, hogy az óvóhelyeknek nem kellett bombabiztosnak lenniük. Így a munkálatok gyorsan befejeződtek, a berliniek pedig, akik mit sem tudtak a kiadott parancsról, biztonságban érezték magukat az óvóhelyeken.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
