Nem egyszerű megállapítani, hogy társfüggők vagyunk, vagy sem. Ha szó szerint nézzük a kifejezést, akkor mondhatni teljesen a társunktól függünk, olyan helyzetben is, amikor nekünk már egyáltalán nem jó. Sokszor látunk olyan kapcsolatokat, ami már mindekét félnek szenvedés, mégis együtt maradnak. Kívülállóként pedig nem értjük, miért is?
Társfüggőség – mi is pontosan a kodependencia?
A társfüggő személy sokszor másoktól teszi függővé saját önértékelését, véleményét, vagy tetteit. Élete nehézségei miatt másokat okol, ahelyett, hogy felvállalná a felelősséget és szembenézne saját gyengeségeivel és hibáival.
Nem érzékeli a határt önmaga és mások között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív, kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság és az önállóság. A társfüggőség következménye az emberi játszmák útján történő manipuláció.
Szerethetjük a másikat, gondoskodhatunk és törődhetünk vele, de saját önállóságunkat nem adhatjuk fel egy kapcsolatban sem.
Egy társfüggőségen alapuló kapcsolathoz két ember szükséges. A társfüggőséggel küzdőnek jól esik az érzés, hogy nagy szükség van rá, hogy ő nélkülözhetetlen. Sokszor megmentőnek gondolja magát, ezért gyakran olyan emberrel köti össze az életét, aki mellett megélheti ezt. Ez gyakran olyan társat jelent, aki valamilyen problémával küzd, aki miatt azt érezheti a társfüggő, hogy szükség van rá, nélküle elveszne a másik. (Pl. szenvedélybetegség).
Miből vehetjük észre, hogy társfüggők vagyunk?
Nehéz megkülönböztetni egy olyan személyt, aki társfüggő, és egy olyat, aki csak ragaszkodik, vagy nagyon rajong egy másik emberért. A társfüggő személyen általában a következő tünetek figyelhetők meg:
- Nem talál elégedettséget vagy boldogságot csak abban, ha a másikért cselekszik.
- Akkor is benne marad a kapcsolatban, ha tisztában van azzal, hogy partnere bántó dolgokat követ el vele szemben.
- Bármit megtesz annak érdekében, hogy kielégítse partnerét, függetlenül attól, hogy mekkora ára van ennek.
- Állandó szorongást érez a kapcsolatában azért, mert állandóan boldoggá szeretné tenni a másikat.
- Minden idejét és energiáját arra fordítja, hogy mindent megadjon a párjának.
- Bűnösnek, hibásnak érzi magát, ha a kapcsolatban önmagán kezd el gondolkodni vagy foglalkozni, és nem a másik személyes igényeit vagy vágyait elégíti ki.
- Figyelmen kívül hagyja saját erkölcsi értékeit vagy lelkiismeretét, hogy azt tegye, amit a másik akar.