A dráma tagozatos osztályom feladata az volt, hogy írjanak egy belső konfliktusukról, ami megváltoztatta életüket, pl. vita egy baráttal, valaki elvesztése, szerelmi bánat, családi tragédia, gyerekkori trauma stb. Ezt kellett a következő órán felolvasniuk egymásnak. Nagyon megható történeteket hallottunk, többen sírtak, megbeszéltük a történeteket, a diákok közelebb kerültek egymáshoz, ez volt az egész lényege.
Aztán felállt az amerikai-magyar srác és felolvasta, őt miért foglalkoztatja a „hot dog szendvics vagy nem” kérdésköre. Én és a többiek is csak néztünk rá, azt hittük viccel, de nem. Neki álmatlan éjszakákat okozott az, hogy a hotdog szendvicsnek számít-e. Végül megkérdeztem, hogy szerinte mi a hotdog, szendvics vagy nem? Azt mondta, nem tudja eldönteni, majd a kezébe temette az arcát és elkezdett zokogni. A mai napig értetlenül állok az eset előtt.