A szülő ad, a gyerek elfogad
„Az a megfelelő, ha a gyermekek elfogadnak, a szülők pedig adnak. (…) Néhány gyermek elfordul a kölcsönösség nyomásától, a kötelességérzet vagy a bűntudat elől. Azt mondják
„Inkább nem fogadok el semmit, és így megszabadulok a bűntudattól és a kötelességérzettől”. Az ilyen gyermekek elzárják magukat a szüleik elől, üresnek és kimerültnek érzik magukat.
A szeretetet sokkal jobban szolgálná, ha azt mondanák: „Mindent, amit adtál, szeretettel elfogadok”. Így szeretettel tudnának a szüleikre nézni, és a szülők láthatnák, hogy milyen boldog a gyermekük.
Ez az elfogadás egyensúlyt teremtő módja, mert a szülők elismerve érzik magukat e szeretetteli, kedves elfogadást látva.”
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
