Otthon / Szórakozás

Szoktál késni? 3 személyiség típus, aki mindig késik

Szoktál késni? 3 személyiség típus, aki mindig késik

A munkáltató igen rossz szemmel nézni, ha a munkavállaló késik a munkahelyről. A notóriusan késő munkatárs pedig egyenesen idegesítő, aki helyett dolgozni kell. Egy baráti társaságban is előbb utóbb megunják, ha valakire folyamatosan várni kell. A kérdés az, hogy ki hogyan reagálja le a helyzetet. Egy okos ember azt mondta, hogy bármilyen lopás megbocsájtható, kivéve, ha az ember időt lop el a másiktól, mert az nem pótolható…

Az idő észlelése

Az olyan ember, aki nem hord magánál órát, egy idő után szinte percre pontosan meg tudja mondani azt, hogy mennyi az idő, mennyi idő telt el egy tevékenység elvégzése alatt. Az idő észleléséhez érzék kell, de ez az érzékelés nem olyan egyszerű, mint az a fajta, amit konkrét érzékszerven keresztül érzékelünk.
Fokozatosan alakul ki. Eleinte csak a napszakokkal vagyunk tisztában, aztán a kisebb időegységekkel, azután pedig szinte pontosan meg tudjuk mondani, hogy hány óra van. Ez egy tanulási folyamat, ami gyerekkortól kezdve alakul ki.

Szubjektivitás

Mindenki érezte már azt, hogy amikor jó a kedvünk, kellemes az időtöltés, akkor az idő repül, míg amikor kellemetlen dolgokkal kell foglalkozni, az idő ólomlábakon halad – ilyenkor szoktuk kétpercenként megnézni az órát.
Az idő múlását úgynevezett ,időkezelési minták’ alapján tanuljuk meg. Ez egy tapasztalási folyamat, amit szüleinktől tanultunk. Tehát nem mindegy, hogyan kezeli a szülő a pontosságot, a rendszerességet.

A lelkiismeretesek

Ők azok, akik ellenőrzik, hogy minden náluk van-e, mindent bezártak-e. Jellemző rájuk a szorongás, az idegesség a késést illetően. Ezek az emberek már a készülődés alatt azt mantrázzák, hogy ,,jaj, csak el ne késsek, mit fognak hozzá szólni, kitolok egy csomó emberrel, nem engedhetem meg ezt magamnak”.
A késők nagy része ebbe a csoportba tartozik. Jó megoldás, ha előző este átgondoljuk a napunkat, kikészítjük a ruhánkat, azokat a dolgokat, amelyek magunkkal kell vinnünk. Azzal is meg lehet könnyíteni a helyzetet, ha este – amikor még nem vagyunk túl fáradtak – végig gondoljuk a következő napot és egy csendes sarokban listát írunk a fontos dolgokról.

A felsőbbrendű

Ők azok, akik nem csak az idő múlását, hanem az emberek tiszteletét is rugalmasan kezelik. Folyamatosan feszegetik a határokat. Ilyen emberek esetén nagy szerepe van a késésben az önzésnek, hiszen ők azok, akik úgy gondolják, hogy ha már úgy is késnek, egy kávé még belefér.
Azt gondolják, az összes többi ember az ő életük élő díszlete. Nem jellemző rájuk az, hogy bocsánatot kérnek a késésért. Ha azt érzékelik, hogy túl messzire mentek, inkább rögtönöznek egy jó késési indokot.

A laza

Ők azok, akiknek fogalmuk sincs az időről. Azon kívül élnek. Sokszor a napszakkal sincsenek tisztában, sőt, még az évjárattal sem. Ilyenek a művész hajlamokkal rendelkező emberek. Az időt kényszerítő, életet megnyomorító tényezőnek érzik.
Viszonylag kevés időt késnek, ha az órákat és a perceket nézzük, de előfordul, hogy elnézik a dátumot. Mindig bocsánatot kérnek, kifogásaik őszinték és igazak.

Édesapám

Édesapám művész ember. Egyszer a boltba menet egy utcai aknából egy munkás megszólította, és megkérdezte tőle, hogy mennyi az idő. A válasz, apám részéről egyszerű és zsigerből jövő volt.
Mosolyogva válaszolta: Honnan tudhatnám? Boldog ember nem nézi az időt…

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást