Életünk jelentős részét munkával töltjük. Egyetlen más tevékenységre sem jut több idő felnőtt korunkban, mint munkára, még alvásra sem.
Ritkaságszámba megy a 8 óra munka – 8 óra pihenés – 8 óra szórakozás egyensúly. Ráadásul a választott foglalkozás a nem munkával töltött időnk beosztását és minőségét is jelentősen befolyásolja: ezért is rendkívül fontos már a pályaválasztáskor tisztában lennünk azzal, milyen életformával jár egy-egy szakma.
Magyarországon már az általános iskola hetedik osztályában elkezdődik a pályaorientáció és gyakran már a nyolc osztály befejezésével el is dől a fő szakosodási irány. Néhány iskolában még ennél is korábban arra ösztönzik a gyerekeket, válasszanak maguknak foglalkozást nagy korukra. Ez persze nagyon korai és a gyermekpszichológusok szerint is túl nagy teher a kiskamaszok számára. Nagyobb baj, hogy a pályaorientáción a szakma művelésének szűkebb keretein kívül alig vagy egyáltalán nem esik szó a mesterségek által megkívánt és lehetővé tett életmód kérdéséről, holott ez az életminőség valódi fokmérője.
Gyermekként ábrándozhatunk balerina karrierről a csodálatos ruhák és a kecses tartás láttán, kisfiúként bálványozhatjuk a tűzoltók látványos világát, irigykedhetünk a színészekre vetülő rivaldafényre, de a valóság ennél ezerszer bonyolultabb. Európa-szerte növekvő tendenciát mutat a pályamódosítók aránya: jelenleg a 40%-ot is meghaladja azon fiatalok száma, akik a tanult szakmájukat hátrahagyva új utakat keresnek. Ez a magas szám többek között a hiányos pályaorientációnak is köszönhető. Olyan, mint amikor az étlapról választott ételt kihozza a pincér, megkóstoljuk és az első falatnál rájövünk, hogy nem ezt az ízt vártuk.
Mi az igazság és hogyan járjunk utána, hogy megspóroljuk a csalódásokat?
- Érdemes az adott szakma tevékenységstruktúráját felmérni. Ebből kiderül, milyen időbeosztásban fogunk dolgozni, tehát mi lesz életünk alapritmusa. Az orvos például ügyeleti rendszerben és 12 órás váltásokban is beosztható, ráadásul kórházi dolgozóként bármikor risztható sürgősségi esetekhez; a tanár órarend szerint működik, heti több lyukasórával, cserébe szabadabb a nyári időszak; a séfek hajnalban kezdenek az alapanyagok kiválasztásával és késő estig, sokszor éjszakába nyúlóan dolgoznak; a színészek igazi fordított életet élnek; a modellek projektekben, azaz forgatásról-forgatásra és így tovább.
- A második legfontosabb kérdés a piszkos anyagiak. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, legyenek bármily romantikusak az elkéspzeléseink, nagyobb eséllyel fogunk csalódni saját döntéseinkben, mint ha időben szembenézünk a számokkal. Mennyit lehet megkeresni az adott szakmával és milyenek az előrelépési lehetőségek? Mi a szakma csúcsa? Ezek mind összefüggnek és motivációként teljes szakmai pályafutásunkat meghatározzák. Tanárként, orvosként – és sorolhatnánk – a felelősségünkmindig nagyobb lesz, mint a jövedelmünk; szakácsként sokat kereshetünk, de nem feltétlenül itthon; balerinaként rövid az időnk, hogy a csúcsra érjünk és ott kevés hely van, nagy a verseny, a fizetés viszont már nem annyira; fodrászként annyit keresünk, amennyit dolgozunk, tehát lehetünk a magunk urai, de a saját korlátaink lesznek a szakmai korlátaink is stb.
- Hogyan hat a szakma a magánéletünkre, személyiségünkre, kapcsolatainkra, családunkra? Vannak veszélyes szakmák is, ahol az emberek akárminden nap az életüket kockáztatják, ezt a környezetnek is bírnia kell. Nem életbiztosítás például rendőrnek, hivatásos katonának, tűzoltónak lenni, de a piloták és légikísérők élete sem kockázatmentes. Ezek a szakmák igazán szilárd családi hátteret kívánnak és azt látjuk, hogy ez nehezen tartható. Ugyanígy a stabilitás hiányától szenvednek a művészekkel élő családtagok, de ide sorolhatjuk az újságírókat is, akiknek az életét a hírek, az események szervezik.
- Milyen terheléssel jár az adott foglalkozás és azt bírom-e? Sokszor az érzelmi stressz és a szellemi terhelés a fizikai igénybevételnél is erősebb. Ezzel mindenképpen tisztában kell lenni, bár megtapasztalni csak éles helyzetben tudjuk. Ha jó a képzés, a z már az első gyakorlatoknál kiderül, ha valaki emiatt alkalmatlan a pályára. Nem véletlen, hogy az orvosi, a katonai és a művészeti képzésben az első egyetemi év a vízválasztó.
- Kell-e valamilyen speciális képesség, tehetség a szakmához és hogyan határozza meg a lehetőségeimet? A művészeti pályánál egyértelműnek gondoljuk a tehetség valamilyen megnyilvánulását, de ugyanilyen fontos például a tanári és pszichológusi pályánál a rátermettség és az empatikus készség, az újságírói pályán a megfigyelőképesség és a lényeglátás, a vendéglátóiparban a kifinomult kommunikáció. Minden szakmának megvan a saját speciális igénye, amely mutatja kiből lehet ideális jelölt, ha erre a páylára téved.
Ha csak ezt az öt szempontot kutatjuk végig, szépen összeáll a kép, hogy fog kinézni az életünk balerinaként, tűzoltóként, mérnökként vagy éppen íróként. Jól tesszük, ha minél több részletet kiderítünk, lehetőleg tapasztalt, a szakmát jelenleg is művelő mesterektől, akik a saját példájukon keresztül mutathatják meg a valóságot. Ha ezek után is több az igen a legfőbb kérdésre, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni a választott irányt, hiszen lesz még lehetőségünk váltani, ha megondoltuk magunkat.