A spirituális úton járók egyik fő feladata legyőzni az egót, ami szenvedést és fájdalmat ígér. Közben oda kell figyelni arra, hogy miközben lerombolják a hétköznapit, ne építsék fel mellette a spirituális egót. Ha nem veszed észre időben, teljes pusztulást idézhet elő az életedben, hiszen ahogy minden más ego is, ez is rombol.
A spirituális nárcizmus a jó szándék, a „magasabb szint” maszkja mögé bújik és sajnos magát a viselőjét is megtévesztheti. Ez egy csapda, amelybe sok spirituális úton járó belelép. Az ego a mi illuzórikus énképünk, amit magunk alakítunk ki. Ám az ego minden szenvedésünk forrása. Kényszeredetten törekszünk arra, hogy elérjük azt a képet, amit a fejünkben kialakítottunk magunkról. Az ego elvárást szül, azok pedig csalódást okoznak. Hasonlóképp működik a spirituális ego is, amely azt hiteti el velünk, hogy különbek vagyunk másoknál. De sokszor addig észre sem vesszük, míg nem kerülünk egy olyan kellemetlen helyzetbe, ami erre rávilágít. Még idejében elkerülheted azzal, ha felismered magadon a spirituális nárcizmus jeleit!
Gyakran büszkélkedsz a szellemi teljesítményedről
Ezek valóban szép teljesítmények, de ha minden áldott nap ezekkel büszkélkedsz, azzal valójában csak magadat szeretnéd fényezni. Különben miért éreznéd szükségesnek, hogy rendszeresen beszámolj a teljesítményedről?
Azt hangoztatod, hogy lelkileg fejlettebb vagy
Képes vagy meglátni másokban a jót és csupa szeretettel vagy a világ iránt. Remek! Legyen is így, de az, hogy ezt folyton mások orrára kötöd, inkább dicsekvésnek tűnik és mintha azt akarnád sugallni, jobb vagy másoknál.