Míg régen inkább az idősebbek, a nagyszülők korosztálya közül kerültek ki azok, akikre azt mondták, hogy sorozatfüggő, addig manapság már a kamaszokat, fiatalabbakat is érintheti ez a dolog. Napjainkban már egyre kevésbé jellemző, hogy 1-2 sorozatot követünk csak, és ezt is a televízióban, sokkal inkább 4-5 szériát nézünk szimultán, online, néha pedig akár egész évadokat is végigdarálunk egyszerre.
Egy sitcomot, egy történelmi sorozatot, egy drámát, egy bűnügyi és akár egy kórházsorozatot is követünk egyszerre, és ha véget ért egy évad valamelyikből, akkor a szünet idejére hajlamosak vagyunk keresni egy teljesen új szériát, amelyet természetesen szintén nézni fogunk a későbbiekben is. Ez természetesen nem jelent feltétlenül sorozatfüggőséget, ehhez ugyanis egyéb „tüneteket” is kell produkálnunk.
Egy szakértővel beszélgettünk arról, létezik-e egyáltalán a sorozatfüggőség, mint klinikailag elismert probléma, kit nevezhetünk sorozatfüggőnek és kit nem, illetve arról is, hogyan segíthetünk valakinek, ha úgy gondoljuk, hogy sorozatfüggő.
Köves Cecíliától, a Nyírő Gyula Kórház – OPAI klinikai szakpszichológusától megtudtuk, hogy a sorozatfüggőség nem önálló diagnosztikai kategória, de besorolható a viselkedéses függőségek körébe.
– Ezekre általánosságban jellemző, hogy olyan viselkedészavarok, amelyeknek nincs ésszerű motivációja, a cselekedetet egy belső kényszer vezérli, azaz a személy nem tud ellenállni a cselekvés újból és újból történő kivitelezésének. A cselekvést belső feszültség előzi meg, amely a cselekvés kivitelezésével csökken. A viselkedéses függőség tehát maladaptív viselkedés, amely klinikailag jelentős szenvedést okoz, és károsodást a szociális kapcsolatokban, a foglalkoztatásban vagy más fontos területeken – magyarázta a szakember.
Ez tulajdonképpen a modern változata a nagyregény-olvasásnak. Ilyenkor a néző szinte módosult tudatállapotba kerül: kilép a saját életéből, és egy idealizált világba jut át. Beleéli magát a történetbe, érzelmileg elkezdhet kötődni az egyes szereplőkhöz, ezáltal pedig egy idő után, az egész sorozathoz.
Bár nem diagnosztizálható a klinikai gyakorlatban, kutatások igazolják a sorozatfüggőség mint jelenség létezését. Sorozatfüggőnek nevezhető, aki életének jelentős hányadát sorozatnézéssel tölti, a fontos életszükségleteket, mint például az evés és az alvás, a szociális kapcsolatokat, mint a barátokkal való találkozás, és akár a munkáját is a sorozatnézésnek rendeli alá.
– Ha a sorozatfüggő a tévében nézi a sorozatot, akkor úgy intézi, hogy mindenképp zavartalanul nézhesse az adott epizódot, ha DVD-n, vagy online, akkor akár fel sem áll, amíg egy, netán több évadot végig nem néz egyfolytában – fogalmazott Köves Cecília.
A klinikai szakpszichológus elmondta, hogy kutatások igazolják, hogy technikailag a rendezői kontroll, mint például a gyors jelenetváltások, míg a cselekményben és a karakterek kidolgozásában a lassú építkezés az, amely epizódokon átívelően folyamatosan fenntartja a néző figyelmét.
– Ez tulajdonképpen a modern változata a nagyregény-olvasásnak. Ilyenkor a néző szinte módosult tudatállapotba kerül: kilép a saját életéből, és egy idealizált világba jut át. Beleéli magát a történetbe, érzelmileg elkezdhet kötődni az egyes szereplőkhöz, ezáltal pedig egy idő után, az egész sorozathoz. Ez többnyire kellemes érzéseket okoz, jutalmazó hatású lehet, így könnyen kialakulhat a függőség érzése – árulta el a szakértő.
Kép forrása: Schum45/depositphotos.com
Köves Cecíliát arról is megkérdeztük, meddig számít egészségesnek a rendszeres sorozatnézés, és mikortól válik ez egészségtelenné, akár függőséggé. Rendszeresen sorozatot nézni véleménye szerint addig egészséges folyamat, amíg ez időben beilleszthető más fontosabb tevékenységeit követően az ember napjába – például a munka után, baráti találkozót követően ül le az adott személy a képernyő elé –, illetve amíg érdeklődését legfőképpen más dolgok kötik le, és érzelemvilága megfelelően, valóságos személyekkel összefüggésben alakul.
– Kényszeres sorozatnézés esetén a személy napjai nagy részét a sorozatnézéssel tölti, és a fontos életszükségleteket, a szociális kapcsolatokat és akár a munkáját is a sorozatnézésnek rendeli alá. Megvonási tünetként jelentkezhet nála az ingerlékenység, a hiányérzet, a szorongás, a diszfória egy sorozat befejezése után, vagy egy epizód kihagyása esetén. Megjelenhet sóvárgás is két epizód között, illetve egy évad, vagy a sorozat teljes befejezése után – hívta fel rá a figyelmet.
Könnyen válhat sorozatfüggővé az, aki különféle pszichés problémák miatt, mint például a szorongás, vagy az alacsony önértékelés magányos, és nehezen teremt kapcsolatot más emberekkel, illetve akinek kialakulatlan az identitása, szűk az érdeklődési köre, nincs hobbija.
A sorozatfüggőség a tizenéves kortól az időskorig bármilyen korosztályt érinthet, és sorozatfüggőségre gyanakodhatunk valakinél, ha azt látjuk, hogy túl sok időt tölt sorozatnézéssel, kötelességeit és alapvető szükségleteit a sorozatnézésnek rendeli alá, érzelmi életét és beszédtémáit a sorozatok határozzák meg, szociális kapcsolatait elhanyagolja, kialvatlan, meghízik vagy lefogy, egy sorozat befejezését követően pedig akár ingerlékennyé is válhat.
Könnyen válhat sorozatfüggővé az, aki különféle pszichés problémák miatt, mint például a szorongás, vagy az alacsony önértékelés magányos, és nehezen teremt kapcsolatot más emberekkel, illetve akinek kialakulatlan az identitása, szűk az érdeklődési köre, nincs hobbija. A sorozatfüggőség tünetei lehetnek, ha az illető elveszti az időérzékét, elszigetelődik, csökken a realitásérzéke, sóvárog az új részek, új évadok után, és jelentkezhetnek nála megvonási tünetek, amikor nincs lehetősége a sorozatnézésre, elhanyagolhatja a munkáját, és még az érzelmi életét is a sorozat történései határozzák meg, és akár kialvatlanság, esetleg evészavar is kialakulhat nála.
– Ilyen helyzetben leginkább úgy segíthetünk valakinek, ha kitartóan próbálunk olyan időpontot keresni, amikor hajlandó találkozni velünk, és elbeszélgetni vele arról, milyennek látja a saját helyzetét, gondot okoz-e neki a sorozatnézés kontrollálása. Ha felismeri problémáját, és szeretne rajta változtatni, kínálhatunk neki alternatívákat a szabadideje eltöltésére, amelyek lehetőleg társas tevékenységek. Természetesen súlyos esetben érdemes akár egy szakembert is felkeresni – tette hozzá Köves Cecília –, elsősorban pszichiátert, klinikai szakpszichológust vagy addiktológiai konzultánst.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!