Egy sitcomot, egy történelmi sorozatot, egy drámát, egy bűnügyi és akár egy kórházsorozatot is követünk egyszerre, és ha véget ért egy évad valamelyikből, akkor a szünet idejére hajlamosak vagyunk keresni egy teljesen új szériát, amelyet természetesen szintén nézni fogunk a későbbiekben is. Ez természetesen nem jelent feltétlenül sorozatfüggőséget, ehhez ugyanis egyéb „tüneteket” is kell produkálnunk.
Egy szakértővel beszélgettünk arról, létezik-e egyáltalán a sorozatfüggőség, mint klinikailag elismert probléma, kit nevezhetünk sorozatfüggőnek és kit nem, illetve arról is, hogyan segíthetünk valakinek, ha úgy gondoljuk, hogy sorozatfüggő.
Köves Cecíliától, a Nyírő Gyula Kórház – OPAI klinikai szakpszichológusától megtudtuk, hogy a sorozatfüggőség nem önálló diagnosztikai kategória, de besorolható a viselkedéses függőségek körébe. Olvass még a témában
„Még a kórházi ágyban feküdtem, mikor megkérdezte, mikor jön a második gyerek” – Anyák mesélnek a legdurvább elvárásokról
Nem szeretném, hogy a szüleim ott legyenek az esküvőmön – pedig nem is vagyunk rosszban
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Miért nem tudok más nők sikerének örülni úgy, hogy közben nem a saját kudarcomra gondolok?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
