Egy sitcomot, egy történelmi sorozatot, egy drámát, egy bűnügyi és akár egy kórházsorozatot is követünk egyszerre, és ha véget ért egy évad valamelyikből, akkor a szünet idejére hajlamosak vagyunk keresni egy teljesen új szériát, amelyet természetesen szintén nézni fogunk a későbbiekben is. Ez természetesen nem jelent feltétlenül sorozatfüggőséget, ehhez ugyanis egyéb „tüneteket” is kell produkálnunk.
Egy szakértővel beszélgettünk arról, létezik-e egyáltalán a sorozatfüggőség, mint klinikailag elismert probléma, kit nevezhetünk sorozatfüggőnek és kit nem, illetve arról is, hogyan segíthetünk valakinek, ha úgy gondoljuk, hogy sorozatfüggő.
Köves Cecíliától, a Nyírő Gyula Kórház – OPAI klinikai szakpszichológusától megtudtuk, hogy a sorozatfüggőség nem önálló diagnosztikai kategória, de besorolható a viselkedéses függőségek körébe. Olvass még a témában
– Ezekre általánosságban jellemző, hogy olyan viselkedészavarok, amelyeknek nincs ésszerű motivációja, a cselekedetet egy belső kényszer vezérli, azaz a személy nem tud ellenállni a cselekvés újból és újból történő kivitelezésének. A cselekvést belső feszültség előzi meg, amely a cselekvés kivitelezésével csökken. A viselkedéses függőség tehát maladaptív viselkedés, amely klinikailag jelentős szenvedést okoz, és károsodást a szociális kapcsolatokban, a foglalkoztatásban vagy más fontos területeken – magyarázta a szakember.