A generációk különböző dilemmái
Sokat olvastam a különböző generációk gondolkodásáról, és abban biztos vagyok, hogy mi más szemüvegen át láttuk a világot, mint a „mai fiatalok”.
Nekünk természetes volt, hogy az élet egyenlő a kemény munkával, a feláldozott hétvégékkel, a túlórákkal. A mostani huszon- és harmincévesek már bátrabban kérdőjelezik meg ezt a modellt, és sokkal inkább keresik az egyensúlyt. Gyakran úgy látom: igazuk van.
Lehet, hogy mi elbírtuk akkoriban a tempót, de hogy ehhez rengeteg kitartás és némi őrültség is kellett, az biztos. Ma már jobban értékelem a jelen pillanatot, és nem hiszem, hogy az önkizsákmányolás az egyetlen út a biztonság felé akkor sem, ha nekünk bejött. Már csak azért sem, mert a siker sosem borítékolható és az elvesztegetett időt akkor sem kaphatjuk vissza, ha végül mégis felettünk lobog a célzászló. Olvass még a témában
Végső soron a SINK, DINK vagy ANYA címkék csak skatulyák. Könnyű őket használni, könnyű ítélkezni rajtuk keresztül, de mögöttük mindig hús-vér emberek vannak a saját történeteikkel, nehézségeikkel, lehetőségeikkel és az egyéni döntéseikkel.
Ha ma kellene választanom, újra az anyaságot választanám. Minden korszakunknak megvolt a maga különlegessége, de nekünk a jelen adja azt a teljességet, amit mindig is kerestünk. Közben viszont egy pillanatig sem feledem: mindegyik életszakasz kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk. És mindegyik teljesen érvényes is a maga nemében.
