Figyeljünk oda
Sose mondjuk egy gyerek előtt, hogy sajnáljuk a szomszéd bácsit, mert félresiklott az élete, vagy a mozgássérült gyereket a játszótérről, mert nem élhet olyan életet, mint a nagy többség. Érdemes megtanítani gyerekünknek: sajnálat – lelki vergődés – helyett inkább mosolyogva(!) kérdezze meg miben segíthet.
Azt is érdemes elmondani neki, hogy minden ember élete másképp teljes – azaz, ha egy gyerek nem képes futni, attól még más dolgokra igenis képes, akár sokkal jobban, mint a többi, és valószínűleg ez teljessé teszi az életet.
Az élet nem attól teljes, mert minden lehetőség adott számunkra, hanem attól, hogy ha akad egy lehetőségünk, abból a legjobbat hozzuk ki. A sajnálat az, amikor az egyik ember ül a földön, és te állsz mellette, az együtt érzés az, amikor letérdelsz mellé, és amikor körbenézel az ő perspektívájából, azt látod, amit ő. Nem ugyan az a két dolog. Érdemes figyelni rá…
