A terapeuták szerint nem ritka a jelenség, hogy a szeretethiányos lányok felnőtt nőként újra meg újra a rossz férfit választják, még akkor is, ha tudják, hogy ezzel ismét fájdalmat okoznak maguknak. De vajon miért?
„46 éves vagyok, és inkább azt választom, hogy egyedül legyek. Egyszerűen nincs energiám még egyszer remélni és megint csalódni.” A terapeuták szerint nem ritka a jelenség, hogy a szeretethiányos lányok felnőtt nőként újra meg újra a rossz férfit választják, még akkor is, ha tudják, hogy ezzel ismét fájdalmat okoznak maguknak.
De vajon miért?
Gyerekként tanulunk meg szeretni
Ugyan a szeretetre és a kötődésre való igény velünk született, azt, hogy pontosan hogyan is kell szeretni, csecsemő-, illetve kisgyermek korunkban tanuljunk meg elsődleges gondozóinktól, aki jellemzően az édesanya. Egy gondoskodó anya mellett a kisgyermek azt tanulja meg, hogy a világ egy biztonságos hely, olyan emberekkel, akik odafigyelnek rá, kommunikálnak vele, reagálnak a segítségkérésére és az igényeire.
Azok a gyermekek viszont, akik nem kapják meg ezt a szeretetet és figyelmet a szüleiktől, azt tanulják meg, hogy ennél többet nem is remélhetnek másoktól sem.
A saját érzelmeiket elfojtva megtanulnak túlélni ebben a világban, és hiába vágynak a szeretetre, később is gondot okozhat nekik, hogy elfogadják azt, hiszen soha nem tanulták meg, hogyan is kell ezt.
Azok a gyermekek viszont, akik nem kapják meg ezt a szeretetet és figyelmet a szüleiktől, azt tanulják meg, hogy ennél többet nem is remélhetnek másoktól sem.
A saját érzelmeiket elfojtva megtanulnak túlélni ebben a világban, és hiába vágynak a szeretetre, később is gondot okozhat nekik, hogy elfogadják azt, hiszen soha nem tanulták meg, hogyan is kell ezt.