„46 éves vagyok, és inkább azt választom, hogy egyedül legyek. Egyszerűen nincs energiám még egyszer remélni és megint csalódni.” A terapeuták szerint nem ritka a jelenség, hogy a szeretethiányos lányok felnőtt nőként újra meg újra a rossz férfit választják, még akkor is, ha tudják, hogy ezzel ismét fájdalmat okoznak maguknak. De vajon miért?
Gyerekként tanulunk meg szeretni
Ugyan a szeretetre és a kötődésre való igény velünk született, azt, hogy pontosan hogyan is kell szeretni, csecsemő-, illetve kisgyermek korunkban tanuljunk meg elsődleges gondozóinktól, aki jellemzően az édesanya. Egy gondoskodó anya mellett a kisgyermek azt tanulja meg, hogy a világ egy biztonságos hely, olyan emberekkel, akik odafigyelnek rá, kommunikálnak vele, reagálnak a segítségkérésére és az igényeire.
Azok a gyermekek viszont, akik nem kapják meg ezt a szeretetet és figyelmet a szüleiktől, azt tanulják meg, hogy ennél többet nem is remélhetnek másoktól sem.
A saját érzelmeiket elfojtva megtanulnak túlélni ebben a világban, és hiába vágynak a szeretetre, később is gondot okozhat nekik, hogy elfogadják azt, hiszen soha nem tanulták meg, hogyan is kell ezt.
Összetévesztik a drámát a szenvedéllyel
A szeretethiányos gyerekeket sokszor egy-egy nagy gesztussal, ajándékkal „kárpótolják” a szülők, ami a romantikus regények, tévéfilmek, sorozatok üzenetével – miszerint az igazán nagy szerelmek útjába mindig áll valamiféle konfliktus – a felnövő lányok azt tanulhatják meg, hogy a dráma, a veszekedés az, ami élővé tesz egy kapcsolatot, akik nem civakodnak, akiknek éppen nincs valami nagy feszültség az életükben, azok nem is szerelmesek valójában.
Ebben a perspektívában a kiszámítható, türelmes férfi, aki időt szánna a másik megismerésére és aki mindig ott van, amikor megígéri, akár unalmasnak is tűnhet, a vele való kapcsolatról egy szeretethiányos ember azt gondolhatja, hogy nem az az „igazi” szerelem.
Nem is veszik észre, ha rosszul bánnak velük
Azok a kislányok, akik fizikai vagy akár verbális abúzus áldozatai, akik azt érzik, hogy a szüleik szeretetének feltételei vannak – például hogy kövessék a szabályokat, vagy maradjanak csendben – később talán észre sem veszik, hogy a partnerük milyen rosszul bánik velük, hiszen azt gondolják, hogy természetes, ha valaki feltételeket szab nekik.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szülőnek ne lehetnének elvárásai a gyerek felé, de mindenképpen éreztetnie kell vele, hogy még ha esetleg csalódott vagy elégedetlen is a viselkedése miatt, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen önmagában, önmagáért is megérdemli a szeretetet.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!