Márk ott maradt, mégsem jött velem
Az utastársak araszoltak el mellettünk a kapu felé, a hangosbemondó bemondta a végső boarding callt, és Márk akkor még mindig ott állt. Nem ment el. Csak nem szállt fel. Mintha ez a kettő valahogy külön dolog lett volna a fejében: hogy nem hagy el, csak éppen nem tart velem sehova.
Álltam a kapu előtt egyedül, a kezemben a beszállókártyámmal, és először éreztem úgy, hogy a magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét.
Nézd meg videóban is1:31 perces videót készítettünk ebből a történetből.Lejátszás
Egyedül érkeztem meg Lisszabonba
Végül felszálltam. Nem tudom, miért. Talán azért, mert már órák óta úton voltam, talán mert dühös voltam, talán mert valami bennem azt súgta, hogy ha most visszafordulok, sosem tudom meg, mi lett volna, ha egyedül csinálom végig. A gép felszállt, én pedig az ablakon néztem, ahogy eltűnik alattam Budapest, és nem sírtam, csak ültem ott furcsán üresen, mint aki elfelejtett érezni valamit, amit érezni kellett volna.
Lisszabonban egyedül sétáltam be abba az étterembe az Alfamában, amiről ő mesélt annyit. A pincér megkérdezte, hányan leszünk, és én azt mondtam, csak egy. Furcsa volt kimondani. Ettem egy tál bacalhaut, ittam hozzá egy pohár bort, és néztem a sárga villamosokat, ahogy felkúsznak a dombra, és arra gondoltam, hogy talán ez az első este az életemben, amikor tényleg csak magamért döntök valamiről. Olvass még a témában
Szégyellem, de titkolom a párom elől, hogy néha még mindig rágyújtok
„A nőnek ez a luxus nem adatik meg” – ezért utálja a feleség, amikor a férje a kanapén tesped
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
„Ott döntöttem el, hogy szakítok” – Így változtak meg kapcsolatok egyetlen pillanat alatt
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
