Egy újabb találkozás – A sors akarta így?
Ez így is lett, csakhogy egyáltalán nem az addigi megszokott módon. Egy teljesen ismeretlen bácsival folytatott beszélgetésem során jöttem rá, hogy ő maga a segítség, akit kértem. Nem beszéltünk órákig, viszont mindenféle ismeretség nélkül mondott olyan mondatokat, melyekre akkor szükségem volt. Teljesen véletlenszerű volt a találkozásunk, sőt még azt is meg merném kockáztatni, hogy hajléktalan volt. Soha nem láttam őt és azóta sem, de örökre hálás leszek neki a szavaiért.
Pár perc alatt újra a helyére került minden. Az a nagyfokú elégedetlenség, ami régóta dolgozott bennem, hirtelen elszállt, egyik-percről a másikra. Teljesen másképp kezdtem tekinteni az életemre és ez azóta is tart.
A bácsival folytatott beszélgetésem óta örülök a szülinapoknak és nem érzem az öregedést átoknak. Sőt, azt is megértettem, hogy addig miért éreztem így. Elfogadom, ha esik az eső, ha süt a nap és azt is, ha minden mozgásban van körülöttem. Amikor pedig eszembe jut a bácsi, mindig az egyik kedvenc filmemre gondolok, ami bár vígjáték, komoly mondanivalója van. A Minden6ó c. filmben Isten így szól: Olvass még a témában
„Ha valaki türelmet kér, akkor Isten azt ad neki? Vagy lehetőséget arra, hogy türelmes legyen? Ha bátorságot kér, Isten bátorságot ad, vagy lehetőségeket, hogy bátran viselkedjék? Ha valaki összetartó családért könyörög, Isten egy kellemes, meleg érzést ad neki, vagy lehetőségeket arra, hogy szeressék egymást?”
Én válaszokat kértem az életemre vonatkozóan és lehetőséget kaptam arra, hogy megtaláljam a válaszaimat.
