Pár nap múlva ezt a dilemmámat megosztottam a barátnőimmel. Megkérdeztem tőlük, el tudják-e képzelni 35-36 éves fejjel, hogy azzal az emberrel élnek most, akibe 21 évesen halálosan szerelmesek voltak. Egy pillanatnyi csend után mindannyian felnevettek, és szinte kórusban mondták: kizárt dolog. Pedig annak idején mindegyikük szentül hitte, hogy az az ember volt a nagy Ő. Aztán jött az élet, a változás, az önismeret, és kiderült, hogy mégsem úgy van, ahogy akkor gondolták.
Nem arról van szó, hogy lehetetlen fiatalon megtalálni az igazit. Mindannyian ismerünk olyan párokat, akik középiskola óta együtt vannak, és azóta is boldog, stabil, szeretetteljes kapcsolatban élnek. Vannak, akik egymás mellett nőttek fel, tanulták meg az életet, együtt küzdöttek meg a nehézségekkel – és ez valóban szép és erős alapot adhat egy hosszú kapcsolathoz.

Mik lehetnek a mögöttes okok?
Mégis, azt sem tagadhatjuk el, hogy a nagyon fiatalon történő lánykérés sok esetben nem csak a szerelemről szól. Néha inkább valamilyen belső bizonytalanság, kapkodás vagy megfelelési kényszer áll a háttérben. Előfordul, hogy valaki szeretné „bebiztosítani” a kapcsolatot, még mielőtt az élet szele elvinné a másikat. Vagy épp azt érzi, hogy akkor lehet igazán szerethető, ha valaki már most, fiatalon örökre mellette dönt. Az ilyen típusú elköteleződés mögött gyakran nem a valódi elmélyülés, hanem inkább a félelem áll: a változástól, az egyedülléttől, a bizonytalanságtól. Olvass még a témában
Nem tudod elkerülni az exed új barátnőjét? 5 tipp, hogy megkönnyítsd az életed
Pszichopata exbarátnők, mi a történet a ti oldalatokról nézve?
„A feleségem csak B terv volt” – Férfiak, miért nem azt vettétek el, akibe szerelmesek voltatok?
Kötelező szex a férjjel?! Elképesztő szabályok nőknek a 60-as évekből
Míg néhány generációval korábban teljesen normális volt, hogy valaki húszévesen már házas volt, esetleg gyereket is nevelt, addig ma egészen más élethelyzetben vagyunk. Kitolódtak az életszakaszok, hosszabb ideig tanulunk, több időt töltünk az önmegvalósítással, és egyre inkább elfogadott, hogy harminc körül (vagy akár utána) is teljesen rendben van, ha valaki még nem házas.






