A perspektíva
Egy céges bulin ittuk a sokadik rozét az egyik kolléganőmmel, akivel évek óta együtt dolgoztunk, de addig összesen két szót, ha beszéltünk egymással. Szóba jöttek a férjek, az ő kis dolgaik és én sokkal többet panaszkodtam a húsz éve tartó házasságomra, mint ő. A szemembe nézett és megkérdezte, képes vagyok-e a következő húsz évemet is leélni úgy, mint az elmúlt húsz évet. „Ha a válaszod „nem”, akkor válj el.” – mondta, majd elment egy újabb kör rozéért, de én kijózanodtam, mivel még a gondolatra is elborzadtam. Egy évre rá már újra egyedülálló voltam.
