Lecke
Iskolás koromban kéztördelve leültettem anyámat és szemlesütve bevallottam neki, hogy fiú létemre a fiúkat szeretem. Annyit mondott: „Drágám, ahogy gondolod, örülök neked. Felkészültél rendesen a holnapi témazáróra?”
A tánc
A szüleim elváltak és apám másik országba költözött, mikor kicsi voltam, így 15 éves koromig kevés kapcsolatom volt vele, főleg mert anyámtól csak rossz dolgokat hallottam róla. Tinikoromban anyámmal sokat veszekedtem és végül úgy alakult, hogy apámhoz költöztem, akinek szintén telebeszélte a fejét azzal, hogy „állandóan váltogatom a partnereimet”, ami nem volt igaz. Apám értem jött a reptérre és a feszengő autóúton elkezdett finoman magyarázni, milyen fontos, hogy a fiú óvszert húzzon stb. Mondtam neki, hogy „Milyen fiúk? A lányokat szeretem”. Erre félreállt, kiszállt és elkezdett táncolni, majd vigyorogva közölte, hogy ez élete legboldogabb napja. Azóta is elválaszthatatlanok vagyunk.
Olvass még a témában
Hirtelen
Egy teljesen átlagos délután bekattantam: két perc alatt írtam a telefonomon egy pár mondatos üzenetet, amiben leírtam, hogy transz vagyok és szétküldtem az egész családomnak. Egy nagypapa, pár vaskalapos nagybácsi és nagynéni volt a „mínusz”, de a lényeges címzettek jól fogadták.
A cikk folytatódik, lapozz!
