A Meleg Büszkeség Hónapján nézzünk pár vicces – vagy megható – történetet arról, ki hogyan comingoutolt a családjának, reméljük ez erőt ad azoknak is, akik eddig még nem tették meg.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/10 Lecke
Iskolás koromban kéztördelve leültettem anyámat és szemlesütve bevallottam neki, hogy fiú létemre a fiúkat szeretem. Annyit mondott: „Drágám, ahogy gondolod, örülök neked. Felkészültél rendesen a holnapi témazáróra?”
A szüleim elváltak és apám másik országba költözött, mikor kicsi voltam, így 15 éves koromig kevés kapcsolatom volt vele, főleg mert anyámtól csak rossz dolgokat hallottam róla. Tinikoromban anyámmal sokat veszekedtem és végül úgy alakult, hogy apámhoz költöztem, akinek szintén telebeszélte a fejét azzal, hogy „állandóan váltogatom a partnereimet”, ami nem volt igaz. Apám értem jött a reptérre és a feszengő autóúton elkezdett finoman magyarázni, milyen fontos, hogy a fiú óvszert húzzon stb. Mondtam neki, hogy „Milyen fiúk? A lányokat szeretem”. Erre félreállt, kiszállt és elkezdett táncolni, majd vigyorogva közölte, hogy ez élete legboldogabb napja. Azóta is elválaszthatatlanok vagyunk.
Egy teljesen átlagos délután bekattantam: két perc alatt írtam a telefonomon egy pár mondatos üzenetet, amiben leírtam, hogy transz vagyok és szétküldtem az egész családomnak. Egy nagypapa, pár vaskalapos nagybácsi és nagynéni volt a „mínusz”, de a lényeges címzettek jól fogadták.
Én már kislánykoromtól mondogattam a családomnak, hogy nekem feleségem lesz, de nem vették komolyan, mert azt hitték, csak az lehet leszbikus, aki fiús, én pedig nem voltam az: mindig hosszú hajam volt és szerettem a rózsaszín ruhákat, ahogyan most is. Egyik este haza állítottam az első barátnőmmel, közöltem a családdal, hogy ő a barátnőm és ennyi volt, a szexualitásom soha többé nem került szóba.
Vasárnapi ebéd közben egyszer csak bedobtam, hogy pánszexuális vagyok. Apám és anyám közölték, hogy nem tudják mi az és nem is érdekli őket, a húgom pedig azt mondta, reméli, nem egy gyíkba leszek szerelmes, mert annak nehéz lesz menyasszonyi ruhát találni.
Egyik osztálykiránduláson vettem egy szivárványszínű sálat, de még nem álltam készen comingoutolni a családnak, így a zsebembe dugtam, amikor értem jöttek a szüleim. Aztán elfeledkeztem róla és betettem a dzsekim a szennyesbe. Mikor másnap hazaértem, a sál az ágyamon volt, szív alakba hajtva. Imádom anyukámat, azt mondta, ő mindig tudta.
14 éves voltam, későn érő típus és versenyszerűen sportoltam, így fiatal srácként nem volt sem kedvem, sem időm „csajozni”. Valójában inkább a fiúk tetszettek, de erről sosem beszéltem senkinek, elnyomtam magamban. Egyik verseny után az egyik sráccal beszélgettem az ellenfél csapatából és odajött hozzánk két lány. Látták, hogy meccs után két magas, kisportolt srác mezben ül a padon és beszélget, odajöttek ismerkedni. A srác rájuk nézett és ennyit mondott: „Szólok, hogy mindketten melegek vagyunk.” Én ugyanúgy megdöbbentem, mint a lányok, a szavai visszhangzottak a fejemben, hiszen végre valaki kimondta, mi vagyok. És milyen lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tulajdonképpen az első szerelmem comingoutolt helyettem.
Összevesztem a kisöcsémmel, aki bosszúból beárult a szüleimnek, hogy lány létemre lányokkal látott csókolózni. Szerencsére a szüleim nem akadtak ki, bár szegény apám azóta is várja, hogy „megjöjjön az eszem” és hazavigyek egy fess vőlegényt.
A nővéremmel együtt comingoutoltunk, úgy voltunk vele, hogy a szüleink – annak ellenére, hogy konzervatívak és vallásosak – csak nem fognak mindkettőnket kitagadni. Én bevallottam, hogy biszex vagyok, nővérem pedig, hogy leszbikus. Pár hétig elég rossz volt otthon a hangulat, de végül felengedtek.
A férjemmel már jegyben jártunk, amikor még nemhogy nem mutattam be a családomnak, de még azt sem tudták, hogy meleg vagyok. Karácsonyra hazautaztunk, de inamba szállt a bátorság, illetve nem akartam, hogy az ünnepet „elrontsa” ez a hír, ezért a pasimat új jó barátomként mutattam be és a vendégszobában aludt. Persze nem bírtam ki és éjjel befeküdtem mellé, így reggel anyám sikítására keltünk. „Ő a szerelmed?!” kérdezte, mire összefutott az egész família, mi meg csak ültünk és pislogtunk. Ma már ez a kedvenc vicces családi sztorink.