„Részeg, mezítlábas, bökdöső utasok” – Pilóták és légiutas-kísérők mesélnek

Ami engem légiutas-kísérőként egyből kiidegel, az az, amikor egy utas úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy megbök, vagy a vállam kocogtatja. Főleg akkor bosszantó ez, mikor éppen egy másik utassal beszélek. És legtöbbször olyan „sürgős és fontos” kívánsága van, hogy vigyem el a szemetét, vagy kihűlt a kávéja. Ha szólnak, vagy intenek, egyből odamegyek, nem kell hozzám érni. Egyszer egy utas úgy felidegesített az állandó bökdösésével, hogy hátrafordultam és minden szónál visszabökve kérdeztem meg, hogy „Mondja. Miben. Segíthetek. Önnek.”