Életében egyszer mindenkinek látni kell Párizst, ez nem kétséges. A legtöbb ember vágyik a fények városába, mégis vannak, akik szó szerint belebetegszenek az áhított látogatásba.
Ha Párizs, akkor számtalan történelmi látnivaló, hangulatos utcácskák, Szajna parti séták és finom ételek jutnak az eszünkbe. A rosszullét, fejfájás és hányinger semmi esetre sem villan be. Hihetetlen, hogy egy párizsi kirándulás mégis olyan fizikai és pszichés tünetek megjelenését okozhatja egyeseknél, hogy a jelenségnek már külön neve is létezik: Párizs-szindróma.
Azon kevesek, aki megtapasztalják ezt a tünetegyüttest, képtelenek élvezni a város különleges hangulatát. Megemelkedett pulzusszámmal, hallucinációkkal, hányingerrel küzdenek mindaddig, amíg Párizsban tartózkodnak.
De miről is van szó?
Habár a Párizs-szindróma hivatalosan nem nyilvántartott mentális betegség, mégis sok szakértő ismeri el a jelenlétét. Mathieu Deflem szociológiaprofesszor szerint leginkább a japán turisták körében fedezhető fel ez a jelenség. A japán kultúra ugyanis több szempontból is teljesen eltér az európaitól, hitrendszere, történelme és szokásai egészen mások. A nagyfokú kulturális különbségek és a túlzottan romantikus elképzelések és elvárások szinte kódolják, hogy valamiféle sokk érje a japán turistát, amikor ebbe a híres és vágyott európai városba érkezik.
A Párizs-szindróma tehát a kulturális sokk egy extrém formája, amely ingerlékenységet, depressziót, zavartságot és fizikai rosszullétet okozhat.
Maga a kulturális sokk egy idegen kultúrához való viszonyulási forma, amelyet akkor élünk át, ha a megszokott társadalmi környezetünktől eltérő közegbe csöppenünk. Ilyenkor azok a kapaszkodók, melyek mentén szocializálódtunk, elvesznek. Más szokások, nyelv, képi szimbólumok vesznek körül bennünket, melyeket nehezen értelmezünk- még akkor is, ha történetesen beszéljük az adott ország nyelvét.
A kulturális sokk átélése hasonló érzés, mint a szorongás. A szorongó ember a harc és menekülés előtti állapot jeleit mutatja, ezért jellemző a tájékozódási zavar, az erős émelygés, zavart állapot. Kulturális sokkot bármilyen nemzetiségű ember átélhet bármely más országba látogatva. A Párizs-szindróma azért speciális, mert a japán kultúra és a párizsi valóság találkozik, tehát két extrém módon eltérő társadalom, szokásrendszer és életforma.
A legfőbb kulturális különbségek a két nemzet között
A japán felfogás általánosságban elfogultan tekint a nyugati, főként az európai kultúrára. A könyvek, filmek könnyedén kialakítanak egy romantizált képet a fejekben, ez alapján Párizst filmszerűen hangulatosnak, a franciákat szívélyesnek gondolják. Úgy képzelik, mindenki egész nap parkokban andalog vagy az éttermek teraszán ücsörög stílusosan öltözve, nyugodtan, mosolyogva, időnként büszkén körültekintve és konstatálva, hogy a világ legszebb helyén él.
Ezzel szemben a valóság mást mutat: Párizst többször is megválasztották a legbarátságtalanabb városnak, a bevándorlók szerint sem a legbefogadóbb hely. A japánok ezzel szemben nagyon sokat adnak az udvariasságra, rendezettségre és nyilván csalódnak, ha álmaik városában mást tapasztalnak.
Nem csak Párizsban jöhet elő
A Párizs-szindrómát átélhetjük máshol a világban is. A kifejezés leginkább arra utal, amikor a valóság nem egyezik a romantikus elképzeléssel, amelyet a meglátogatott helyszínre kivetítünk és a különbség szó szerint sokkoló.
A kultúrsokk bárkit elérhet, de a kevesebbet utazó, idősebb emberek talán jobban érintettek lehetnek. Tegyük hozzá, hogy egy kevéssé tapasztalt és nem igazán világlátott fiatal ugyanúgy megtapasztalhatja, tehát az életkor önmagában nem ad védettséget.
Összességében a megszokás rabjai vagyunk, ha úgy tetszik. Benne élünk egy adott környezetben, ahol szokásokat, viselkedési normákat tanulunk meg, így válunk a kultúránk részévé. A hétköznapokban nem gondolunk bele a szokások hatalmába, de amint kikerülünk biztonságos környezetünkből, azonnal megérezzük a hiányukat. Ekkor sokként éljük meg, hogy újra meg kell találni a kapaszkodókat és ezeken keresztül önmagunkat.
A japán életstílus, gondolkodásmód egészen egyedi, ráadásul az ottani emberek többsége szinte rajongva vágyik az európai közeg megismerésért. Pontosan ezért érzékenyebbek az új tapasztalatok hatásaival szemben. Párizs az egyik legismertebb, a popkultúrában kiemelt helyen szereplő, agyonsztárolt világváros. Óriási elvárásokkal érkezik ide mindenki, a japán turisták főként. Egyáltalán nem véletlen a Párizs-szindróma kialakulása.
Szakértők szerint az sem segít elkerülni a kultúrsokkot, így a Párizs-szindrómát sem, ha már jártunk adott helyen korábban.
Az emlékek ugyanis az idő távlatában megszépülhetnek, így újra meglátogatva a kultúránktól és elvárásainktól oly különböző helyszínt, ismét megtörténhet velünk, hogy a valóságot realizálva lesokkolódunk és átéljük a kellemetlen tüneteket. Mindez persze ne vegye el a kedvünket az utazástól, hiszen mégiscsak a tapasztalás egyik legszebb formája, ha világot látunk.