Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan tudnád megkülönböztetni az egót az intuíciótól. Valóban, eleinte nagyon nehéz lesz, mert a sors fintora, hogy az egó néha sokkal meggyőzőbben érvel. Egy egyszerű példa mentén haladva bemutatjuk neked, hogy mire is gondolunk. Julcsi, példánk főszereplője éli a felszínesen boldog életét, de már régóta érzi, hogy valami nem kerek. Még azt is meg tudja fogalmazni, hogy a munka terén nem érzi magát kiteljesedettnek, de ugyebár ez az élet rendje és valamiből fizetni kell a számlákat.
Néha érkezik egy kis fénysugár, hogy mennyire boldog, amikor fest és mennyire szívesen csinálná ezt főállásban. De hát már egész korán megtanították neki a szülei, hogy a művészetből nem lehet megélni, vagy maximum oltári szerencse kell hozzá. Julcsi ezzel a lendülettel el is űzi a festéssel kapcsolatos gondolatait és vissza is tér a tisztességes munkájához.
Majd felkel egy nap és azt érzi, hogy valami nincs rendben. Sajog a válla, a háta, a dereka és egész nap legszívesebben aludna. Sebaj, erre találták ki a kávét, amiből van bőven az irodában. Iszik is gyorsan párat, majd visszaül az asztalához és esete elmegy egy masszőrhöz. Jól át is masszírozza és pár alkalom után meg is szűnik a hátfájása. Majd hirtelen a semmiből emésztési problémái lesznek. Elmegy orvoshoz, nem találnak semmit, kap valamilyen gyógyszert, majd kicsit jobban lesz.
Egyik nap a festészetről álmodik és arról, hogy egy híres galériában állítja ki képeit. Felkel és még mindig ebben a felpörgött állapotban találja magát. Aztán jön a hidegzuhany és vissza a valóságba. A munkahelyére menet felfigyel egy festőkurzus szórólapjára, sőt a villamoson ülve meglát egy gyönyörű kiadó üzlethelyiséget. Arra gondol, hogy milyen szerencsés az, aki egész nap festhet, miközben ő egy gép előtt ülve robotol. A napjai, viszont továbbra is ugyanúgy folytatódtak…