Dögös
Én voltam a szép lány, aki nagy kegyesen esélyt adott a csúnya fiúnak. Na jó, Peti nem volt kifejezetten csúnya, de nagyon nem volt jó pasi. Csapzott haj, pattanásos arc, vékony karok és pocak, ez volt akkor ő. Rajongva imádott, ami legyezgette a hiúságomat és erre volt szükségem egy csúnya szakítás után. Aztán mikor rendbejöttem lelkileg, szakítottam vele és összejöttem a következő ügyeletes szépfiúval. Pár év múlva egy házibulin odalépett hozzám egy széles vállú, szuperhelyes srác és mosolyogva azt mondta, rég látott, mi van velem. Csak a hangjáról ismertem fel, hogy Peti az. Köpni-nyelni nem tudtam, csak tátott szájjal habogtam és zavaromban még az italom is kiöntöttem, amikor puszit adtunk egymásnak. Mindenki minket nézett, azt hittem, elsüllyedek, ő meg csak nyugodtan nevetett és láttam rajta, hogy ez a jelenet hatalmas elégtétel neki. Azóta is szörnyen érzem magam az egész sztori miatt, hogy annakidején kihasználtam és most ő néz le rám… Jó kis lecke ez az élettől, de megérdemlem.
