„Két súlyos baleset ért életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.” (Frida Kahlo)
Mexikó a 20. században. Frida Kahlo szegény családba született harmadik leánygyermekként. Jól tanult, ezért orvosnak készült. Az egészből azonban nem lett semmi, mert kapcsolatba került a mexikói baloldal képviselőivel. Életének első, hatalmas fordulópontja egy baleset volt, 1925-ben. A busz, amin Frida utazott, villamosnak ütközött. Frida olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek egész további életére hatással voltak. Megsérült az egész teste, soha nem lehetett gyermeke (egyszer teherbe esett, de elvetélt, mert a medencéje képtelen volt hordozni a magzatot) és még a szerelme, Alejandro is elhagyta később. Gerincsérülése miatt gipsz- és fémfűzőket kapott, amelyek ágyhoz szegezték. A tehetetlenség kezdte megőrjíteni, ezért festeni kezdett.
1928-ban ismerkedett meg a nála jóval idősebb Diego Riverával, amikor csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Egy évvel később már a felesége volt. Mindent felőrölt a köztük lévő szerelem és szexualitás. Diego azonban folyton házasságon kívüli kapcsolatokba bonyolódott, még Frida testvérével, Cristinával is viszonyt kezdett. Frida még ekkor is rajongott Riveráért, de innentől már nem érezte úgy, hogy hűségesnek kellene maradnia. Ő is viszonyt folytatott számos férfival és nővel is, azért, hogy fájdalmat okozzon a férjének. Egy évig külön is élt Riverától, a magyar származású Muray Miklós fotográfussal. De a szíve visszavitte a férjéhez. Annak ellenére, hogy Diego 21 évvel volt idősebb Fridánál, neki kellett eltemetnie feleségét. A viharos szerelemnek csak a halál vethetett véget.
