Önámítás és a társadalmi kapcsolatok
Amikor önámítást alkalmazunk, az nemcsak magunkra, hanem a társas kapcsolatainkra is komoly hatással van. Mivel az ember társas lény, a környezetének visszajelzései gyakran döntőek abban, hogyan látja magát. Ha valaki önmagát becsapva túlozza el saját képességeit vagy eredményeit, akkor mások is ezen torz lencsén keresztül kezdhetik látni őt. Ez a társas kapcsolatok bonyolult hálójában hozzájárulhat az egyén túlértékeléséhez, ami hosszú távon csalódásokhoz vezethet.
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy önámításba esett személy sugározza magáról a magabiztosságot, amit mások vonzónak találhatnak. Ez a paradoxon azt jelenti, hogy az önámítás rövid távon akár sikerekhez is vezethet, mert növeli az egyén egyes szociális kompetenciáit, például javíthatja a kommunikációs és meggyőzési készségeit. De amint a valóság felszínre tör vagy a hazugságok végül lebomlanak, az egyensúly teljesen felborulhat, ami akár tartósan káros hatásokkal is járhat.
