Ez tesz hosszú távon boldoggá egy házasságot, vagy éppen ez teszi tönkre a bizalmat? Megkérdeztük két olvasónkat, és kíváncsiak vagyunk a te véleményedre is!
Érvek a nyitott kapcsolat mellett
Réka 38 éves, a férjével 10 éve vannak együtt, 6 éve házasok. Már a kapcsolatunk elején is kísérleteztek például szvingerkedéssel. Ugyan nem emlékszik pontosan, mikor, de nem sokkal a házasságkötésük után elhatározták, hogy nyitott kapcsolatban fognak élni.
Vagyis éppenséggel működhetett volna, csak nem lettünk volna annyira boldogok, mint most vagyunk. Nekünk a kapcsolatunk sosem a birtoklásról szólt, a házasság sem azt jelentette, hogy Na akkor most már az enyém vagy!, nem arról szólt, hogy mit várunk a másiktól, hanem hogy mi mit tudunk adni neki.
Együtt tervezzük leélni az életünke. Azt gondolom, a férjem nevében is mondhatom, hogy remek társai, partnerei, drukkerei és vigyázói vagyunk a másiknak. Ugyanakkor én úgy látom, hogy azzal, akivel le akarod élni az életedet, annyi rengeteg dologban kell megfelelned, összepasszolnod, hogy a szex szinte csak egy sokadik dolog a listán.
Nem tudok elképzelni embert, akinek szívesebben mesélném el a nap végén, mi történt a munkahelyemen, akinek fontosabb lenne a véleménye, akinek számítanék a tanácsára vagy akit magam mellett akarnék tudni egy nehéz helyzetben, mint a férjemet. És abban is biztos vagyok, hogy vele akarom megosztani az életem hátralévő részét. Mellette akarok lenni minden jó és rossz pillanatában.
Szerelemmel szeretem, de a testiség egészen másról szól. Vannak emberek, akikkel kémiai szinten sokkal jobban össze tudok kapcsolódni, de korántsem olyan fontosak számomra, mint a férjem. Dobjak el mindent, amit a kapcsolatunk jelent számomra csak azért, hogy legyen pár forró éjszakám? Vagy mondjak le az igazán jó szexről egész hátra lévő életemre csak azért, hogy vele lehessek? Miért ne lehetne mindkettőt?