A női küllem egy kommunikációs felület, melynek – mi nők legalábbis úgy véljük – nagyon fontos szerepe van. Olyanok vagyunk, mint a kaméleon. Igyekszünk divatosak lenni, haladni a korral; ám sokunkból, a nagy többségből éppen ezért hiányzik a stílus. Azaz nem tudjuk viselni a ruhákat, erőltetettek vagyunk. Ebből adódnak a végletek…
A több táskás
Ennek a modellnek két alkategóriája van:
1. kopogós cipős modell – fiatalabb korosztály –, aki egy darab hatalmas ridiküllel és több apró papírtáskával közlekedik, melyekre különböző neves butikokban tett szert ruhavásárlás kapcsán.
2. élelem modell – idősebb korosztály –, melynél egy díszítetlen, praktikus beosztású ridikül, és egy hatalmas, vagy több nagyobb textil táska van, melyben többnyire az unokáknak való csoki-, gyümölcs- és élelem-utánpótlást hurcolássza magával.
Az álsportos
Az álsportos modellt a sportos modelltől az különbözteti meg, hogy sportos modellnek sokkal kifinomultabb farizma van, és akad némi vádlija is.
Az álsportos modellnek rá van száradva a hasfala a gerincére, emellett hátának íve akkora, hogy még Stevie Wonder is csont nélkül megmondja, hány fokos szöget zár be a talajjal.
Az álsportos modell tipikus ruházata a csőnaci vagy márkás szabadidőruha, textilcipő.
Ruházatára a szemkifolyatós színek jellemzőek, vagy a hófehér, mely az üdeséget, frissességet hivatott közvetíteni.
Az álsprotos modellt a sportos modelltől az különbözteti meg, hogy haja valójában frizura, tehát semmilyen mozgást nem tolerál katasztrofális minőségromlás nélkül.
A duci divatmodell
A duciság, bárhonnan nézem, zseniális, a legtöbb férfi szemében az ilyen nő az etalon – hiszen azt mondják, hogy csak a kutyák játszanak csontokkal, a férfi nem.
Ám van olyan duci nő, aki képtelen élni ezzel az előnnyel. Rájuk jellemző, hogy valós erényeik helyett nem létező erényeiket akarják hangsúlyozni.
Jellemző a lábsatu-cipő, melyből itt-ott kibuggyan a babaháj.
Ehhez jön a függönyszerű tarka felső, és a hatalmas, strasszos, lakkos, szegecses ridikül, mely a nőiességet kívánja fokozni.
Kényszer-tupírozott hajuk inkább egy fésült, agyonlakkozott szénaboglyához hasonlít.
A kortalan
Ő az, aki vagy ugyanolyan fiatal, mint húsz évvel ezelőtt, vagy ugyanolyan öreg, mint húsz évvel ezelőtt.
A kortalan modellre a legritkább esetben jellemzőek azok a hívságok, melyeket kozmetikának, trendinek nevez az ember.
Ez az a modell, akinek arcrezdülésén sem látszik a premenstruációs szindróma, sőt a betegség sem.
Semmi sem billenti ki egyensúlyából, gyakorlatilag cicomázatlan, festetlen droid-üzemmódban létezik.
A szkanderes
Jellemző rá, hogy fején egy nyél van… hajból, azaz copfja feszesen illeszkedik feje tetejére, melyből a hajvasalás és az erős akarat miatt egyetlen tincs sem mer sem göndörödni, sem szabad utakon járni.
Jellemző rá az UV-színű, strasszos, virágos „műkarom”, tömény parfüm és a púder illat.
Ruhája többnyire dísz nélküli, álszemérmet sugárzó. Ránézésre összeszedettebb, mint egy doktori disszertáció.
Egyik karjának bicepsze fejlettebb, mint egy fitneszes vádlija, mert még pisiléskor sem teszi le karjára aggatott ridiküljét.
A szétcsúszott
Jellemző rá a romantikus, virágos, fodros ruha, melynél az sem számít, ha pár számmal nagyobb. Leleményes „sufni-tuning” ötletekkel segít rajta: összetűzi egy hajcsattal, megköti egy tarka sállal, vagy egyszerűen csak mosolyával próbálja elvonni a dizájn-bakikról a figyelmet.
Igen jellemző rá a sok és tarka arcfesték, mely enyhén batikolt hatású, már reggel hatkor is, amikor kilép az ajtón, ugyanis rögtön elkeni magán, amikor széthulló haját próbálja kivakarni szeméből, hogy lássa hová lép. Lépteire jellemző a tojógalamb tipegés, mozdulatai „nebántsvirág” jellegűek.
Minden nő más, és ez így van jól. A felsorolt modellek csak görbe tükrök, kiélezett „karikatúrák”, ha úgy tetszik… mindezt azért, hogy egy-egy tulajdonságban magunkra ismerve megtanuljunk mosolyogni magunkon.
Tudomásul kell vennünk, hogy sosem lehetünk a tökéletesek, mert mindig van jobb, fiatalabb, ügyesebb, ötletesebb. Úgy vélem, hogy minden nő gyönyörű, legyen a közízlés számára bármilyen megítélésű.
