A férfiak ezzel szemben gyakran külső tényezőktől, például munkától és fizikális aktivitástól várják az érzelmi stabilitást, ami miatt a magányos helyzetekben elveszettebbnek érzik magukat.
Minden az érzelmek kifejezésén múlik
A társadalom általában a nők számára engedélyezi és ösztönzi, hogy érzelemkifejezőek legyenek, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben kifejezzék szorongásaikat és aggodalmaikat. Így partnerségek vagy más szociális interakciók hiányában is jobban képesek kezelni a magányt.
A férfiakra viszont gyakran nehezedik az a társadalmi nyomás, hogy erősnek és érzelemmentesnek mutassák magukat, ami megnehezíti számukra az érzések kifejezését és feldolgozását, különösen magányos időszakokban.
