A női megérzésről ódákat lehetne írni, legfőképp azért, mert valamilyen úton-módon, az esetek többségében igaznak bizonyul. Azonban nőként nem szabad vakon bíznunk ebben a hangban, legalábbis addig, míg az egónk stabil lábakon áll.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
A női megérzés felülmúlhatatlan
Van valami természetfeletti és megmagyarázhatatlan a női megérzésben. Mikor valamiben bizonytalanok vagyunk, elég csak befelé figyelnünk és sok kérdésünkre választ kaphatunk. Méghozzá jó, hiteles válaszokat, melyek legtöbbször jó irányba terelnek minket. Képesek vagyunk ezt a képességünket felerősíteni és elnyomni is. Előbbit úgy érheted el, ha egyre többször cselekszel ösztönösen, pusztán megérzéseidre hagyatkozva és figyelmen kívül hagyva a külvilágot.
Utóbbira sajnos többen hagyatkoznak, mert ezáltal bizonyos problémák még a szőnyeg alá söpörhetők, nem kell velük foglalkozni. Csakhogy előbb-utóbb ezek a problémák méretes súlyként nehezednek ránk és akkor már bánhatjuk, hogy nem vetettük be a hatodik érzékünket. Használva a megérzéseinket, sokkal jobban tudunk egymáshoz kapcsolódni, sőt akár párunkra is ráhangolódhatunk nagyon rövid időn belül. Azonban van egy kis bökkenő. Amíg valakinek nincs teljesen rendben az önmagáról alkotott képe, vagyis az önbizalma, addig amit megérzésnek gondolunk, legtöbbször a félelem suttogása lesz a fülünkben.
Utóbbira sajnos többen hagyatkoznak, mert ezáltal bizonyos problémák még a szőnyeg alá söpörhetők, nem kell velük foglalkozni. Csakhogy előbb-utóbb ezek a problémák méretes súlyként nehezednek ránk és akkor már bánhatjuk, hogy nem vetettük be a hatodik érzékünket. Használva a megérzéseinket, sokkal jobban tudunk egymáshoz kapcsolódni, sőt akár párunkra is ráhangolódhatunk nagyon rövid időn belül. Azonban van egy kis bökkenő. Amíg valakinek nincs teljesen rendben az önmagáról alkotott képe, vagyis az önbizalma, addig amit megérzésnek gondolunk, legtöbbször a félelem suttogása lesz a fülünkben.
Megérzés vs. paranoia
Tipikus párkapcsolati példa a bizalomvesztés. Amennyiben a pár egyik tagja erre valós okot ad, akkor nincs miről beszélni, onnantól már minden azon múlik, hogy miként szeretnének ebből a helyzetből kijönni. Mi nők viszont hajlamosak vagyunk a paranoiánkat a megérzés álarca mögé bújtatni, ezzel elnyomva saját problémáinkat. Kivetítve valaki másra, sokkal könnyebb kiadni magunkból belső bizonytalanságunkat. Leginkább ezt párunk bánhatja, aki sok esetben ártatlan elszenvedője a női önbizalomhiánynak. Súlyos eseteben ez akár paranoiába is átcsaphat.
Mindenki látott, hallott már olyan történeteket, amikor a férfi tényleg csak egy sört szeretett volna inni a haverokkal, vagy eltölteni egy fiús hétvégét csajok nélkül, mégsem tehette meg. Nem, mert tudta, hogy szakítás, de legalábbis végeláthatatlan hiszti lenne a vége. Úgy meg minek is kockáztatni. Csakhogy ekkor már belül megkezdődnek bizonyos lelki folyamatok, melyek ha először nem is, valamikor a felszínre kerülnek és akkor még nagyobb problémát okozhatnak egy pár életében.
A paranoiát éppen ezért már csírájában el kell fojtani, máskülönben nem éli túl egy párkapcsolat. Amíg a férfi teljes mértékben kiszolgálja érzelmileg a nőt, vagyis teret ad a paranoiának, addig ez a séma folytatódni fog, és míg ő kalitkába zárt kismadárként érzi magát, a nő újabb és újabb visszaigazolást nyer arról, hogy volt alapja téves megérzéseinek. Merthogy egy ártatlan férfi soha nem hagyná magát ilyen szigorú keretek közé szorítani, így a nő joggal gondolhatja, hogy azért tesz eleget kéréseinek, mert vaj van a füle mögött.
Mindenki látott, hallott már olyan történeteket, amikor a férfi tényleg csak egy sört szeretett volna inni a haverokkal, vagy eltölteni egy fiús hétvégét csajok nélkül, mégsem tehette meg. Nem, mert tudta, hogy szakítás, de legalábbis végeláthatatlan hiszti lenne a vége. Úgy meg minek is kockáztatni. Csakhogy ekkor már belül megkezdődnek bizonyos lelki folyamatok, melyek ha először nem is, valamikor a felszínre kerülnek és akkor még nagyobb problémát okozhatnak egy pár életében.
A paranoiát éppen ezért már csírájában el kell fojtani, máskülönben nem éli túl egy párkapcsolat. Amíg a férfi teljes mértékben kiszolgálja érzelmileg a nőt, vagyis teret ad a paranoiának, addig ez a séma folytatódni fog, és míg ő kalitkába zárt kismadárként érzi magát, a nő újabb és újabb visszaigazolást nyer arról, hogy volt alapja téves megérzéseinek. Merthogy egy ártatlan férfi soha nem hagyná magát ilyen szigorú keretek közé szorítani, így a nő joggal gondolhatja, hogy azért tesz eleget kéréseinek, mert vaj van a füle mögött.
Paranoiából megérzés
A téveszmékkel az a legnagyobb probléma, hogy képesek lelkileg teljesen blokkolni és megbetegíteni minket. A világ legnagyobb csodája lenne, ha mindenki képes lenne hallgatni az őszinte megérzéseire, de legtöbbször ezek téveszmék. Régi sérüléseink annyira felemészthetnek minket, hogy valahogy kénytelenek felszínre törni és párkapcsolatban élve a legegyszerűbb formája a paranoia. Még itt sem kell vállalni a felelősséget, hiszen minden sérülés át van ruházva a másikra, tőle várva a megoldást, ami persze nem érkezik.
Nem is az ő dolga önbizalmat és tartást adni párjának, de még ha meg is történik, örökös függés lesz a történet vége. Ezért nőként azt tanácsolom minden nőtársamnak, hogy elsősorban mindig magunkon dolgozzunk és vegyük észre, ha valami csak a mi agyszüleményünk, amit megpróbálunk kivetíteni a másikra.
Nem is az ő dolga önbizalmat és tartást adni párjának, de még ha meg is történik, örökös függés lesz a történet vége. Ezért nőként azt tanácsolom minden nőtársamnak, hogy elsősorban mindig magunkon dolgozzunk és vegyük észre, ha valami csak a mi agyszüleményünk, amit megpróbálunk kivetíteni a másikra.
„Elmeséltem, hogy molesztáltak, ő nevetve pletykálta el” – A legdurvább dolog, amit a barátnőd tett veled
