A netes ismerkedés útvesztőjében, avagy a virtuális világ különböző arcai

A netes ismerkedés útvesztőjében, avagy a virtuális világ különböző arcai

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / A netes ismerkedés útvesztőjében, avagy a virtuális világ különböző arcai

Pontosan 11 éven át ismerkedtem a neten, ennyi idő alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a témában. Sokáig dédelgetett álmom volt, hogy írok egy könyvet az élményeimről, mígnem az oldal, ahol a leghosszabb időt töltöttem, inaktivitás miatt törölte a profilomat, így a dokumentációs anyagnak szánt levelezéseim odavesztek. Ha könyvet nem is írok már a virtuális kalandjaimról, egy sajátosabb hangvételű, kicsit feltáró, kicsit humoros cikkre még futja emlékeim háttértárából. Nőként, természetesen női szemszögből írok, egy férfi lehet, sőt biztos, hogy más dolgokról számolna be. Érdekes lenne egyszer összevetni a két oldalt.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy egy-két kirívó esettől eltekintve – ezeket lentebb típuskarakterekként tárgyalom majd – alapvetően nagyon jók a netes ismerkedés terén szerzett tapasztalataim, a komoly kapcsolataim zöme onnan származik. Sőt, ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége – már az elején lelövöm a poént, mint Columbo – én a férjemet is neten ismertem meg, akivel már van egy gyönyörű, majd’ két éves kisfiunk is. De említhetném a barátnőmet is, aki ugyancsak férjhez ment első webes szerelméhez és két gyermekük született, azóta is boldogok együtt.

A kezdetek: egy virtuális identitás születése

Egyik barátnőm vett rá, hogy regisztráljunk egy Harry Potter chat nevű helyre, akkor voltam 17 éves és imádtam a regényt, így jó ötletnek tűnt. A mai napig emlékszem, hogy egy Draco nevű sráccal kezdtem beszélgetni és nagyon szórakoztató volt. A barátnőm egy ideig olvasgatta, miket írunk, majd haza kellett mennie én meg ott maradtam újdonsült chatpartneremmel. Talán két-három napig beszélgethettünk, amikor egyszer csak megkérdezte, mennyi idős vagyok és sokkot kapott, hogy 17, mert ő meg csak 13 volt. Hamar könnyes búcsút vettünk egymástól, de én már rákaptam a dolog ízére, hát így kezdődött. Még aznap regisztráltam a chat.hu-ra és belevágtam egy tizenegy évig tartó életkalandba. A mára legendássá vált oldal néhány év után unalmassá vált számomra és elkezdtem kipróbálni az akkor már egyre nagyobb teret hódító társkeresőket.

Én mondhatni veteránnak számítok egyébként, mert 2001 és 2012 között voltam fent. 2012-ben ismertem meg a férjemet és bár előtte párkapcsolaton belül se töröltem magam, ezúttal végül megtette a rendszer helyettem, mert nem éreztem szükségét, hogy belépjek. Nem véletlenül használom konzekvensen az „ismerkedés” kifejezést, tudniillik én soha nem társat kerestem, legalábbis nem így álltam egy ismerkedéshez. Egyszerűen hagytam, hogy azzá alakuljon a dolog, amivé szeretne, és ha mindketten akartuk, akkor igen, egy komoly kapcsolat lett belőle. Amikor épp nem volt senki az életemben, az is megesett, hogy beleszerettem olyanba, akibe nem kellett volna, ezek egyoldalú történetek.

De ami alapjaiban mozgatott, nem a társkeresés volt, hanem hogy embereket ismerjek meg és beszélgessek.

Így esett, hogy igazán mély és értékes barátságokra is szert tettem, de volt baráti kapcsolatom extrákkal is, ahogy a jó filmes kliséből ismerjük. Emberek és lehetőségek vettek körül, melyekből sokféleképpen tudtam profitálni. Ezért tűnt természetesnek, hogy nem kell törölnöm magam akkor se, ha együtt vagyok valakivel. Persze ilyenkor mindig jeleztem a profilomon, hogy nem vagyok szingli és csak beszélgetni járok fel.

Vadymvdrobot/depositphotos.com

Olvastam olyan szociológiai tanulmányt, amely a 2015-ös évet jelöli meg, amikor is a netes ismerkedés népszerűsége nem csak egyértelműen megnőtt, de a vezető platformjává vált a társkeresésnek. Nem csoda, ilyen világot élünk. Napjainkban nem ciki beismerni, hogy valaki fenn van a Tinderen, a love.hu-n vagy akárhol máshol. Amikor én kezdtem a pályafutásomat, még sokan kérdezték tőlem, hogy mi a motiváló a netes ismerkedésben, miért pont ott, mire jó ez? Hol van a személyesség varázsa és hasonlók, mintha legalábbis nem ugyanúgy mennék személyes randira egy csetelést követően, mint bárki más egy szemtől szembeni invitálás után. A helyzet az, hogy nekem jól körvonalazható okaim voltak, amiért a net mellett döntöttem, bár eleinte ezek számomra se tűntek ilyen egyértelműnek.

Egyrészt irodalom-dráma tagozatos gimibe jártam, majd magyar szakra az ELTE Bölcsészkarán, végül pedig színháztudomány mesterszakra a Károlin. Egyértelmű, hogy mindenhol súlyosan alulreprezentáltak voltak a fiúk, férfiak. Másrészt nem szerettem bulizni járni, mert nem tudok táncolni és mert egy lazaszövésű baráti társaságban nehezen oldódom. És igen, az okok között szerepelt az is, hogy mozgássérült vagyok és az emberek hajlamosak az első benyomást a látványra alapozni. Mondhat bárki, bármit, ez ösztönös és én mindig is tisztában voltam vele. Nekem a net helyzeti előnyt hozott.

Az intelligenciám és a vonzerőm került előtérbe és mire előjöttem a mozgássérültség kérdésével (mert sosem árultam zsákbamacskát), a kiszemeltem már szimpatizált velem annyira, hogy ez kevéssé érdekelje.

Később, mikor már volt egy kis rutinom a netes ismerkedésben, akkor értettem meg a legnagyobb előnyét ennek a platformnak, ami a tudatos szűrés és keresés az emberek színes és végtelen kavalkádjában. Már nem csak azt tudtam, hogy kit és milyen kapcsolatot keresek, hanem azt is, hogy hogyan találom meg, aki nekem tetszik. Innentől kezdve nem vártam a sült galambot, inkább vettem magamnak a bátorságot és én írtam rá egy-egy fiúra.

Drága férjem azóta is emlegeti, hogy „én kezdtem ki vele”, na de milyen jól tettem! Minden idők legjobb kattintása volt! Úgy vagyok vele, ha egyszer életünk szinte minden területét tudatosan irányítjuk, hát miért kéne pont a legfontosabb kérdésben, a szerelmünk megtalálásában a puszta véletlenre hagyatkozni, teszem azt arra várni, hogy egy barátunk bemutasson egy barátja unokatestvérének egy házibulin… Van ennyi időnk? – kérdem én. Szerintem nincs, az élet rövid, érdemes kicsit segíteni a sorsnak.

Tippek kezdőknek és haladóknak

Ha úgy érzed, készen állsz, hogy kipróbáld a netes ismerkedést, íme, néhány tipp, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok. Ezek közül némelyik kifejezetten netspecifikus, de a többség inkább az emberséges bánásmód alapszabálya, és bármilyen egyéb platformon történő ismerkedésre is érvényes. Fontos leszögezni, hogy mindent, amit, te megteszel, joggal elvárhatod a másiktól is. Ennek szellemében, ha nincs meg a kölcsönösség, hagyd a fickót, még akkor is, ha álmaid lovagjának tűnik.

  1. Írj magadról néhány sort, ami jól jellemez téged és légy őszinte! Ez nagyon fontos! Hiszen nem várhatod el, hogy megtaláljon a szimpatikus partner, ha az oldalad sablonos, üres vagy hazug. A profilod egy hiteles promóció rólad, hát vedd komolyan!
  2. Tölts fel publikus képet! A partnernek joga van látni az arcod és egy ugyancsak hiteles teljesalakos képet ruhában! Ahogy ezt látná akkor is, ha szembe jönne veled az utcán. Egyáltalán nem célravezető a titkosítás önkényes használata, komolytalanná teszi a profilodat, mintha rejtegetni valód lenne, vagy nem tisztelnéd a másikat.
  3. Tartsd szem előtt a fair play szabályait! Ha ír valaki, aki nem tetszik, ne hagyd lógva azzal, hogy nem válaszolsz vagy áltatod a válaszoddal. Mondd el neki, hogy nem az eseted és kívánj szerencsét a további ismerkedéshez.
  4. Ne ítélj elsőre és ne írj le valakit kép alapján! Lehet, hogy nem ő Brad Pitt és Ryan Gosling kistestvére, de ha remekül megértitek egymást és őszinte figyelmet fordít rád, megérdemel egy esélyt! Találkozzatok, a sárm és a vonzerő nem mindig jön át egy fotón!
  5. Beszélgess és keress tudatosan! Ha tisztában vagy vele, hogy téged mi érdekel, és milyen pasi hoz lázba, szűrj, és ahogy csak lehet, szűkítsd a keresést. Egyáltalán nem gáz, ha egy lány kezdeményez, modern világban élünk.
  6. Ha kapsz egy nemet, vagy az illető egyszer csak felszívódik, fogadd el és őrizd meg a méltóságod, van még hal a vízben.
  7. Szavazz bizalmat, mert csak úgy lehet egy tartalmas beszélgetésbe merülni, ha elhiszed, hogy a másik fél nem egy pszichopata gyilkos, aki az életedre pályázik.
  8. Ha a szimpátia kölcsönös, nyert ügyed van. Ne hagyd a társalgást túl sokáig a társkereső felületen folytatódni. Ha a srác nyitott rá, beszélgessetek tovább személyesebb platformon, Messengeren vagy telefonon. Ha nem adja meg a számát vagy a nevét, gyanakodj!
  9. Ha már beszélgettek, ne adj sablonos válaszokat, ne légy felszínes és megjátszós! Hidd el, abból nélküled is elég van a neten.
  10. A viselkedésed, az öltözködésed, a beszédstílusod egy randin mind téged jellemeznek. Vedd minden találkádat komolyan, mert sose tudhatod, mikor toppan az életedbe a nagy ő.
  11. Ha élőben mégse szimpatikus az illető, azt közöld vele emberségesen, de őszintén, hogy elejét vedd a további fölösleges köröknek.
  12. +1 ARANYSZABÁLY, amit mindig tarts szem előtt: SEMMILYEN ismerkedésbe ne éld bele magad a találkozót megelőzően! Lehet, hogy szuper lesz a randi és csak úgy izzik köztetek a levegő, de az is lehet, hogy nem azt kapod, amit a virtualitás álarca mögül vetített neked a másik fél. Ha érzed, hogy a pasassal nem stimmel valami, higgy az intuíciódnak, légy résen!

Néhány példa a kerülendő típusokra

Ezek az emberek épp úgy szembejöhetnek veled az utcán vagy egy baráti társaságban, ezért az ehhez hasonló kudarcokat ne magához a netes ismerkedéshez kösd, és ne szegjék kedved. A különbség mindössze annyi, hogy a való életben ritkábbnak tűnhet a jelenség, mert egyszerre csak egy-egy emberrel ismerkedsz, a neten pedig a bőség zavarában több a hülye is. Egyik leírt figura sem a fantázia szüleménye, a jellemzésük személyes tapasztalaton vagy tapasztalatokon alapszik és valós embereket takar, akikre természetesen már nem neheztelek, csak tanulságként tekintek rájuk. (Ha valaki magára ismer, ne vegye zokon, írja meg privátban, megőrizve a névtelenségét, köszönöm!)

Az Idealista: szigorúan nagybetűvel, mert ez a típus csak nagybetűs dolgokat álmodik magának. Ők az internetes társkeresők Don Quijote-i, szélmalomharcosok. Természetesen soha nem téged keresnek, te túl valóságos vagy nekik, hiába lennél nyitott az elveszett ügyükre. Ők a tökéletes nőt keresik, aki soha nem jön el. Ha mégis, közelről már persze nem olyan tökéletes, csak egy szegény prostituált, mint Dulcinea, akiben kénytelenek csalódni. Ekkor áldozatokká válhatnak és te, mint hű fegyverhordozó, az örök Sancho Panza, hallgathatod a sirámaikat. Őket senki se érti meg, sőt, még ők se értik önmagukat.

Az áldozat: átfedést mutat az előző típussal. A nagy különbség annyi, hogy nála kimarad a pozitív szakasz, neki mindig rossz minden, a körülmények ellene dolgoznak és mindenki csak azért van, hogy őt bántsa. Számára a világ nyűg, az élet siralomvölgy, a célok és a mindennapokba vetett hit naiv időpocsékolás. Ez a típus csak sodródik az árral és érdekes módon mindig egy termetes sziklához csapódik. Ha megpróbálod felhívni rá a figyelmét, hogy nem ártana lecserélni a szürke szemüveget, hülyének bélyegez. Előfordul, hogy egy adott téma vagy eszme iránti fanatikus rajongással kompenzálja belső ürességét. Energiavámpír.

Az ágrólszakadt: „Jó, lesz, ha a Mekiben találkozunk?” Majd a helyszínen: „Meghívlak egy sajtburgerre, persze üdítő és krumpli nélkül.” Igénytelen külső jellemzi és higiéniai problémák. Nincs munkája vagy bagóért feketézik és gazdasági alapon az anyjával él. Öt perc után már sokkos állapotban igyekszel szabadulni tőle, de ő hősiesen nyomul. Végül úgy döntesz, nincs értelme finomkodni, megmondod az igazat, amivel persze a lelkébe gázolsz, és még neked van két hétig bűntudatod, hogy a francba, lehet, csak el kellett volna küldeni tusolni szegényt?

A Don Juan: romantikus kezdés után gyors találkozás következik. A vonzereje tagadhatatlan, így nem is nagyon tudsz neki ellenállni. Egy darabig érzelmekkel áltat, amelyekre várnod kell, mert őt úgy, de úgy megbántotta a közelmúltban egy másik nő… Hát vársz, közben élsz az extrák nyújtotta lehetőséggel, de a kapcsolat csak nem akar ennél komolyabbá mélyülni. Amikor emberünknek kezd kényelmetlenné válni az állandó számonkérés, kiadja az utadat.

VitalikRadko/depositphotos.com

Az identitáskereső: ő az, aki nem találja a helyét a világban. Mindenbe belefog, de semmi sem az igazi. Jellemzően van három diplomája, meg öt OKJ-ja, de valami egész más területen dolgozik, mint amiket tanult. Közben egyik kudarcos, rövid kapcsolatból a másikba zuhan, kisebb-nagyobb sérülésekkel. Hol magát keresi, hol a külső impulzusokat, melyek irányba állítják, hol pedig a megfelelő partnert, aki inspirálja és támogatja. Néha szenvedni szeretne, mert nem találja a célját, néha megdicsőülni, amiért szenved. Végső soron komplexusokkal küzd, de ezeket folyamatosan leplezni próbálja.

A szemfényvesztő: a web nagyágyúja. Manipulátornak is nevezhetnénk őt, de ezzel azt feltételeznénk, hogy a tevékenysége, viselkedése mindig tudatos. Nem biztos, hogy az vagy nem mindig az. Mindazonáltal igazi ragadozó, veszélyes farkasa az internetes társkeresésnek, épp ezért érdemes kicsit részletesebben megvizsgálni. Jellemzően egy pillanat alatt kiismer, azt teszi, amire vágysz, azt mondja, amit hallani akarsz, és szinte úthengerként tör be a személyes szférádba. Időd sincs eldönteni, hogy akarsz-e ilyen gyors és vehemens figyelmet. Feltűnhet, hogy minden nap ír, el van ragadtatva tőled, elkéri a számod és észrevétlen órák repülnek el, miközben vele beszélsz telefonon. Nagyon megnyerő! Mindenével úgy játszik, hogy elveszítsd a talajt a lábad alól. A hangja őrjítő, az írása választékos és érdeklődő, az ígéretei pedig olyan szerelmes jövőt villantanak föl, hogy még Walt Disney is belepirulna. Mintha az Ég is neked szánta volna. Mire az első találkozásig eljutsz, már rég ő irányít…

A személyisége borderline és/vagy nárcisztikus jegyek egész sorát mutatja, de persze ez benned fel sem merül a szenvedély és egymásra találás viharos hullámai közepette, főleg, ha tapasztalatlan vagy.

A legjobb amit tehetsz, nyúlcipő és menekülj! Se pszichológus, se pszichiáter nem vagyok, így nem diagnosztizálhatok senkit, csak annyit említenék saját élményként, hogy egyszer kíváncsiságból megmutattam egy szakembernek egy ilyen srác leveleit és csak annyit mondott, tartsam magam távol tőle. Ennek ellenére találkoztam az illetővel, óriási hiba volt, csak magamra vethetek. Az én esetem is mutatja, hogy hihetetlen erővel bír az alkalmazott manipuláció. A Don Juantól az különbözteti meg, hogy nem pusztán áltat, majd elküld, de meg is aláz, és mindenért téged tesz felelőssé, miközben porig rombolja az önbecsülésedet. Ennek a típusnak egyébként a net maga a Mekka. Amúgy is álarcot visel, a web csak megkönnyíti a dolgát.

A virtuális világ foglya: ő egy jól körülhatárolható rétegjelenség (bár melyik fentebbi típus nem az?). Képviselőinek problémáját nevezhetnénk programozó- vagy informatikusszindrómának is. Igen, jellemzően a számítóképet munkaeszközként használó figuráknál figyelhető meg, de nem kizárólagos jelenség. Előidézheti bármilyen egyéb szociálisan izolált életállapot is. Konkrétan találkoztam a neten ilyen szimptómákat mutató fiatal tengerésszel, aki életének nagyobb részét tengeralattjárón vagy fregatton töltötte, természetesen férfiak között. Elsőre nagyon romantikusan hangzik, de a (virtuális) valóságban sajnos rá kellett jönnöm, hogy „baj van a tengerésszel”, ha részeg, ha nem. De melyek is ezek a problémák? A legszembetűnőbb a szociális éretlenség. Kevés tapasztalat nőkkel vagy pusztán szexuális természetű.

Az egészséges párkapcsolat kialakítására való képtelenség, ami különböző belső gátakból, blokkokból fakad, mint az alacsony, irreálisan negatív önértékelés vagy a szemtől szembeni kommunikáció nehézsége, esetleg a valóságtól elrugaszkodott morális, erkölcsi eszmerendszer.

Erre a típusra jellemző, hogy számára a virtualitás és a valóság között ideák húzódnak, de sokszor odáig se jut el, mint az idealista, aki legalább szembenéz az álomképpel, csalódik, majd teátrálisan összeomlik. A virtuális világ foglya sokszor nem is találkozik vágyképével, mert képes megélni a virtuális szerelmet, virtuális szakítással. A netes ismerkedés, számára nem pusztán kényelmes, de magától értetődő is.

cottonbro/pexels.com

És milyen egy jó példa?

Ezek után nyilván kíváncsi vagy, hogy néz ki egy olyan pasi és egy olyan ismerkedés, ami nem csak ideális, de nagy reményekkel is kecsegtet. Azt mondhatnám, hogy rögtön érezni fogod, de nem akarom az írásomat ilyen pongyolán befejezni, úgyhogy mégis adok néhány támpontot. Igen, a srác persze tetszik a képe alapján, de nem ez a lényeg, hanem a viselkedése.

Figyel rád, visszakérdez, érdeklődik, de nem nyomul és nem akar minden áron lehengerelni. Időt szán rád, akár még úgy is, hogy fáradt vagy elfoglalt. Megnyílik és bizalommal van irántad. Szorgalmazza a találkozást, de nem erőlteti minden áron.

Kreatív és lovagias a beszélgetésben, betartja, amit ígér, nem mondja le a megbeszélt találkozót. Adott esetben már azelőtt támogat lelkileg, hogy találkoznátok, ha pl. rossz napod van. Röviden: egy úriember. Hiszem, hogy bőven akad még ilyen, hiszen én is megtaláltam! 

Ja és még két dolog: mindegy mennyi idős vagy, mert sosem késő, minden korosztály fellelhető a tematikus oldalakon, és az sem baj, ha még nem próbáltad ezt a fajta ismerkedést, valahol el kell kezdeni!

Amennyiben kedvet kaptál, sok szerencsét kívánok Neked!

VIDEO 6 dolog amit soha ne érints meg más házában

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!