Olyan sokszor hallom, és tapasztalom a saját közvetlen környezetemben is, hogy nagyon sok nő férfias lett, és sok pasi lett nőies. Azt vallom, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok arra, hogy milyen szerepet kellene a nőknek és férfiaknak betöltenünk, de mégis motoszkál bennem az a kérdés, hogyha felcseréljük a szerepeket az normális, vagy rendeződjünk inkább vissza?
Klasszikus család modell
Az, hogy milyen személyiség szerkezetünk alakul ki, abban kulcsfontosságú szerepet játszik, a szülői mintázat. A tudósok szerint ebben egyharmad rész öröklött, és kétharmad része pedig szülőktől meglátott modellek. Már gyermekként felismerjük azt, hogy vannak anyai és apai szerepek. Általában anya az, aki enni ad, kimossa a ruhánkat, vezeti a háztartást. Apa pedig megjavítja a házban a dolgokat, csinál egy csúzlit és megteremti az anyagi biztonságot.
Természetesen apa is adhat enni és anya is dolgozhat, de mégis amióta világ a világ, valahogy ezek az előbb felsorolt normák rögzültek. És a gyermeki felismerés után, ezeket is fogjuk követni. De nagyon fontos dolog a felnőtté válás korában, hogy tisztán lássuk a szüleinket, az erényeikkel és az esetleges hibáikkal együtt is. Később rengeteg hasznát vesszük a saját kapcsolatinkban.
Miért cserélődnek meg a szerepek?
Anyáink, nagyanyáink korában, még nem nagyon léteztek olyan szabályok, hogy a harmadik randin már lehet szex. Az is megtörténhetett, hogy hónapokat vártak a szerelmes párok, hogy egymással randizhassanak. Párkapcsolataik indulásakor léteztek olyan íratlan sémák, hogy a férfi hódítsa meg a kiszemelt nőt, udvaroljon, kezdeményezzen, és a nő mondja ki a kapcsolatra az áment. Kézzel írott leveleket váltottak és sejtelmesen adták egymás tudomására, hogy igencsak szimpatikusak egymásnak.
Aztán változott a világ, minden nagyon felgyorsult. Hamar túl akarunk esni a randin, a szexuális együttléten, hogy minél hamarabb kiderüljön az, hogy a kiszemelt férfi vagy nő, potenciális a párkapcsolatra, avagy sem. Azt látom, hogy férfiak elfelejtettek udvarolni, és a nők kezdték el udvarolni a férfiaknak. A férfiak nem hódítanak, hanem a nők vadásszák le őket.
Eltűntek azok a finom nőies momentumok, hogy a nő akkor igazán nő, ha nem veszi fel a vadász szerepét. Mikor csak megcsillantja a nőies mivoltát, és egyet hátra lép, hogy férfi meginduljon a hódítással. Nem azt mondom, hogy a nő nem hódíthat, van az helyzet, amikor kicsit meg kell indítani a férfit, sokkal inkább azt mondom, hogy nekem jobban tetszik a klasszikus felállás. A nő adja a kis jeleket, hogy hódítani lehet és várja, meg míg a pasi megindul felé.

Ismerjük meg magunkat
Amikor felnőtté válunk és nem családtagjainkként, hanem „emberként” látjuk szüleinket, akkor nagyon sok mindent felismerhetünk önmagunkban. Milyen mintákat láttunk a kapcsolatukban, hogyan viselkedtek egymással, milyen szerepeket töltöttek be. És amivel nem tudunk azonosulni, azokat ne is építsük be a személyiségünkbe.
Ha eléggé ismerjük önmagunkat, az nagyon fontos szerepet tölt majd be a párkapcsolatainkban. Amikor megismerünk valakit, akkor ne legyenek elvárásaink, hogy én ezt és ezt szeretném a másiktól, mert ha így indulunk neki, akkor később rengeteg csalódás ér minket. Ha azok a típusok vagyunk, akik szeretik, ha meghódítják őket, akkor ne cseréljük fel arra az idegen szerepre, hogy vadászokká váljunk. Mert azt ültették el az agyunkban, hogy ez a trendi, és ez kell majd egy férfinak. Hagyjuk meg azt a női énünket, akikért bomlanak a férfiak.
Akiknek virágokkal, bókokkal kedveskednek és legfőképpen udvarolnak. Nekünk is jobban esik és a pasinak is meghagyjuk azt a férfias ösztönt, amit önmagában hordoz. És ha nem teszi meg, vagy nem olyan? Akkor gondoljuk mindig arra, hogy majdnem nyolc milliárdan élünk a földön, egyszer majd csak beakad az igazi. De addig is maradjunk igazi nők, mert az nagyon szexi.
2 hozzászólás
Huth Geri anyukája
2021.08.23., 15:04Ki akarta és ki kezdte el?
Anna
2022.08.24., 02:44Ha arra várok, hogy egy pasi „hódítson meg”, lehet, hogy életem végéig várhatok. Ma már más idők vannak. Lehet, hogy egy másik pasi kezdeményezne, de nekem az kell, aki „mulya”, akkor mi van? Ha a pasi a kezdeményezésem után „veszi a lapot”, utána hagyni kell, hogy akarjon tovább lépni, de a „kezdő lépést” nekem kell(ett) megtenni.