A szakemberek egyetértenek abban, hogy a kulcs a megfelelő kommunikáció. A tinik nem reagálnak jól sem a kiabálásra, sem a könyörgésre, ezért a szemforgatás, feleselés, engedetlenség és dühroham esetén a konfliktushelyzetben az alábbi mondatokat ajánlják:
- „Értem, hogy te máshogy látod a dolgokat mint én és remélem, hogy meg tudjuk beszélni, ha mindketten lenyugodtunk.”
- „Nem tudom befolyásolni, milyen hangnemben beszélsz velem (vagy a testvéreddel, apáddal stb.) amikor ideges vagy, de hidd el, hogy te is jobban éreznéd magad, ha több tiszteletet mutatnál.”
- „Megemelhetném a hangom, de az nem vezet sehova és te is el tudod mondani a te oldalad anélkül, hogy kiabálnál és sértegetnél. Próbáljuk meg megérteni egymást és normális hangnemben megoldást találni.”
Természetes viselkedés, hogy a gyerekből felnőtté váló tini lázad, mert több függetlenségre vágyik, ez egy normális folyamat. Jusson eszedbe, hogy a rád utalt és szabályok közé szorított gyerek így próbál egy kis kontrollt szerezni, hogy lehúz a szintjére és beleerőltet egy veszekedésbe. Ha kiabálni vagy sírni kezdesz, elérte a célját. Persze nem mondjuk, hogy a fent említett mondatok hallatán a dacos tini hirtelen kezesbáránnyá változik, de fontos, hogy a szülő megőrizze méltóságát.
Tökéletes anya és apa nem létezik és senki nem tudja jobban a fejünkre olvasni a hibáinkat, mint saját gyerekeink. Ez fáj, mert a szülő mindent megtett a csemetéért és a gyerek bántó szavai a legmélyebb félelmét hozzák elő: azt, hogy elveszíthetik őt. Olvass még a témában
A gyermeki identitás elhagyása és a felnőtté válás időszaka azzal jár, hogy a gyerek kezd „leválni” szüleiről és egyre önállóbbá válni. Ennek velejárója egy kis ellenállása a hatalommal vagy az irányító hatóságokkal – azaz anyával és apával – szemben. Azt nem parancsolhatod meg neki, hogy tiszteljen, viszont az ő tiszteletlenségét, dühkitöréseit, manipulációját és bántó megjegyzéseit nem vagy köteles elviselni. Húzd meg a határt és tartsd magad hozzá. Személyeskedését ne vedd magadra és ne reagáld túl, illetve a viselkedését tedd szóvá, ne az érzéseit. Próbáld meg objektíven megítélni a helyzetet és mondd neki ezt:
