A tükörben nem a valóságot látjuk
Nem egyszer fordult elő velem, hogy mielőtt elmentem egy buliba, elindulás előtt dögösnek találtam magam a tükörben, majd mikor másnap megláttam Facebookon a beteggelt képeket, sírni tudtam volna. Mindannyian borzadtunk már el egy-egy előnytelen fotón magunkról és én ezt a mai napig azzal „orvosolom”, hogy beállítottam a „teggelés-engedélyezést”. Mondanom sem kell, azóta nem sok bulizós fotó került fel rólam a netre.
Miért látjuk magunkat ennyire másnak? Mert a tükörképünk nem a valódi arcunkat mutatja, hanem annak tükröződését.
És amíg nekünk ez a természetes és megszokott, amit fogmosás és sminkelés közben látunk, addig mások mindent tükrözve látnak rajtunk, ahogy az a valóságban van. Csak akkor látnánk magunkat ugyanúgy, mint a fotókon, ha arcunk teljesen szimmetrikus lenne, de ez természetesen nincs így. Mivel szinte csak a tükörben látjuk magunkat, az a kép számunkra a megszokott, az ismerős. Olvass még a témában
A „mere exposure effekt”, azaz a „pusztán kitettségi hatás” miatt a tükörképünket preferáljuk és ha meglátjuk arcunkat egy fotón, idegennek és groteszknek érezzük a „fordított” hasonmást.
