Amikor a rutin már nem pótolja a közelséget
Most is együtt vagyunk. Az esti tévénézés még megvan, a közös reggelik is, a rutin, amiben mindketten megtaláltuk a helyünket. Néha van egy-egy este, amikor visszatér az a régi közelség, amikor tényleg egymásra figyelünk, és akkor azt hiszem, minden rendben lesz. Máskor pedig ott ülök mellette, nézem, hogy görnyed a telefonja fölé, és pontosan azt az űrt érzem, amit azon a péntek estén megneveztem magamnak először.
Nem tudom, hogy ez a fajta magány, amit valaki mellett érzek, gyógyítható-e egyáltalán, vagy csak egy állandó velejárója lesz mindannak, amit hosszú párkapcsolatnak hívunk. Néha arra gondolok, talán nem is vele van a baj, hanem azzal, hogy mindketten megszoktuk, hogy elég csak ott lenni egymás mellett, és elfelejtettük, hogy ez sosem volt elég.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkNem te választod a szerepet, a szerep választ téged: így gyógyít az is, ha más családállításában veszel résztA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
